26.rész: Önző hazugsàg

3.4K 156 5
                                    

(...)

David POV:

-Kedves családok, rokonok, barátok ma azért gyűltünk össze hogy békére leljen Angela Store lelke. Tegnapelőtt  elhagyta e földi világot és elment, hogy lelkének megnyugvást találjon Istennél, ősei lelkének közösségében, beteg teste pedig végleg megpihenhessen az anyaföld ölén.. -kezdte a pap a beszédet.

-Ezt még mindig nem tudom elhinni. -rogyott le a földre Jason és a kezével a könnyeit törölgette.
Cortez ugyanígy tett és a kezébe temette az arcát.

-Te hülye lány.. miért kellett itt hagynod minket hallod? -ütötte Cortez a földet erőteljesen. Emmet legugolt és megfogta Cortez vállát. 

Letettem egy vörös rózsát a sírjára és ökölbe szorítottam a kezem. 

Nem kellett volna így történnie...

Meg kellett volna védenem téged..

Mindentől..

Eleredt az eső... lassan oszolni kezdett a tömeg. Gyors léptekbe ott hagytam mindent és mindenkit miközben a kocsma fellé vettem az irányt.

-Mit adhatok uram? -szólalt meg a pultos.
-A legerősebb alkoholtartlmú italt ami van. -biccentettem oda és kisöpörtem az arcomból a vízes hajtincseket.
-Moonshine megfelel? 
Bólintottam. Sorjába húztam le a kis poharakban lévő italt. 

El akartam felejteni...


1 év múlva..

Angela POV:

-Mit szeretne fiatal kishölgy? -szólalt meg egy idős néni miközben a piacon bámézkodtam.
-Abból kérnék. -mutattam mosolyogva a gyümölcsökre.
-Rendben. -mosolygott vissza az idős nő és a kezembe adta a szatyrot.
-Vigyázzon magára! -köszöntem el és elindultam a hazafelé vezető után. 


Hogy miért hazudtam?


Hogy miért tettem? 


Önző vagyok? 


Nem. Csak gyenge.


Sajnálom..


David POV:

-Na húzzunk már haza. Megsülök. -fogta meg a vállát Cortez.
-Baszki elolvad a zselé a hajamba. -mutatott a hajára Jason és próbálta igazítani.
-Nyuggodjatok már le. -szóltam vissza nekik röhögve.

Emmet intett hogy megvannak a cuccok és mehetünk haza. Gyors léptekbe a srácok el is indultak de nekem megakadt a szemem egy lányon. Aki iszonyatosan hasonlított Angelára.

-Hé! -szóltam a többiek után.
-Mi van? -biccentett felém Jason.
-Az ott Angela. -mutattam a lány felé. Ebben biztos vagyok... -tettem hozzá elképedve.
-Mindenkinek hiányzik.. de ne képzelegjünk. Menjünk. -intett Emmet. Nem tudtam követni a többieket, éreztem hogy valami nincs rendben és a lány után futottam.

Angela POV:

Hallottam hogy valaki követ ezért felgyorsítottam a lépteimat és futásba lendültem. Bekanyarodtam egy zsák utcába. Megfordultam, és ő volt az. Újra láthattam. A szívem mint egy időzített bomba majdem kiszakadt a helyéről. Hirtelen nagy gyorsasággal megfordultam és eltakartam az arcom. De nem tudtam tovább menni mivel   a fal elállta az utamat. 

-Hé! -kiabált. 

Megordultam és az arcom elé tettem az egyik kezem úgy próbáltam elmenni mellette de megragadta erőteljesen a karom és a falhoz nyomott. Nem tudtam takarni az arcom.

Mit tegyek? 

A szemibe könnyek szöktek és egymást követve suhantak végig az arcomon. 

-Ezt nem hiszem el. -szorította össze a fogát David.
-Életben vagy. -tette hozzá és lesütötte a szemét. Teljesen lesokkolódott.
-Sajnálom... -folytak a könnyeim és zokogásba törtem ki. David megához húzott és szorsan megölelt. Megsímitotta az arcom és megcsókolt szenvedélyesen. Lassan elváltunk egymástól egymás szemébe nézve.

-Mindenkinek nagy fájdalmat okoztál. -mondta.
-Tudom.. én csak normális életet akartam élni. Gyenge voltam és még mindig az vagyok.. Ezerszer se lenne elég hogy bocsánatot kérjek. -sütöttem le a szemem.  David megfogta a kezem és maga után húzott.

Újra láthattam a házat.  

Ahol éltem.. 

Az emlékek..

Jason.. Cortez.. Emmet..

Dave berontott a kapun maga után húzva és hirtelen a balhés hármassal találtam magam szembe. Cortez kezéből kiesett a pohár és darabokra tört.  Jason és Emmet teljesen lefagyott mint akik sokkot kaptak. 

-Te élsz?! -kiáltott fel Jason. 
-Tudtam! Úgy hiányzott az a hülye fejed. -futott oda Cortez hozzám és megához ölelt.
-Megfujtasz! -mondtam és lassan elengedett Cortez.

 A többiek szemébe néztem és újra potyogtak a könnyeim.

-Én úgy sajnálom.. -nyögtem ki. Jason odalépett hozzám.
-Erős vagy hugicám. Csak a jelen számít. Sármosabb lettem az elmúlt 1 évbe? -húzta fel az egyik szemöldökét.

Felnevettem.

-De még mennyire! -mondtam és megöleltem. 
-Örülök hogy jól vagy. -mosolyodott el Emmet és megölelt. 

-Mi lett a többi maffia tagokkal és ezekkel a dolgokkal? -kérdeztem.
-Felhagytuk. -vágta rá Jason.
-Üdv tisztességes élet! -üvöltött Cortez egy like jelet (?) mutatva nekem.

Kérdően David felé pillantottam. 

-Így van. -mosolyodott el és átkarolta a vállam.

Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora