Just a dream (átírás alatt)

13. rész

*Oscar szemszöge*
Ajtó csapódás. Ennyit hallottunk Noahból. Menjek utánna vagy ne? Robert hamarabb döntött, elindult a lépcső felé, de időben elkaptam a karját és magam felé fordítottam.

- Miert kell mindent elcseszni amit ÉN tervezek neki? Szerintem megkellene beszélnünk, hogy magának mi baja van velem - mondtam.

- Most nem veled van baj - válaszolta Robert.

- Akkor? Miért nem jöhet el velem Noah? - tettem fel a költői kérdést.

- Először is; foggalmam sincs, hogy vezetsz, másodszor; veszélyes - halkult el hangja.

- Nem annyira, ha ésszel csinálja az ember és amúgyis nyolc éves korom óta motorozok.

- Nem érdekel, nem mehet és kész - csattant fel, majd durván beletúrt már őszesedő hajába.

- Adjon egy okot, hogy miért nem!

- Azért, mert már elveszettem valakim motorbaleset miatt, őt nem akarok - Robert szemében fájdalom csillant, ahogy visszaemlékezett azokra az időkre. Azt hittem ennek az embernek nincseneke érzései, nos nagyot tévedtem.

- Meg tudhatom mi történt? - kérdeztem félve.

- A legjobb barátom volt. Idősebb voltam mint Noah. Akkor megesküdtem, hogy se én, de még a gyerekeim sem fognak motorra ülni. - hangja határozottan csengett, de ez nem tántorított el a tervemtől.

- Mr. Smith, esküszöm vigyázni fogok Noahra. Kérem engedje el. Előbb ölném meg magam ,mint hogy neki baja essen. - fogtam kérlelőre a dolgot. Mintha meglepettséget láttam volna az arcán. Gondolom nem hitte, hogy tudok ilyen is lenni. Na mindegy. Vártam a választ.

- Rendben. De ha bármi baja esik én esküszöm kiheréllek. - fenyegetett meg. Én csak bólintottam.

- Köszönöm - mondtam, majd felmentem Noah-hoz. Mikor benyitottam a szőkeség az ágyon feküdt. Oda mentem hozzá és lefeküdtem mellé miközben átöleltem és elkezdtem puszilgatni az arcát.

- Kicsim.. Nem találod ki de apukád beleegyezett, hogy elvigyelek.

- Mit kér cserébe? - felhúzta szépen ívelt szemöldökeit, majd felült.

- Annyit, hogy vigyázzak rád - mosolyogtam fel rá.

- Teljesen elment a kedvem tőle, ne haragudj - bocsánatkérően pislogott rám ezt követően pedig visszafeküdt és oldalára fordult. - Majd holnap oké? - bújt oda hozzám és fejét mellkasomba fúrta. Nem válaszoltam csak bólintottam egyet. Ami késik nem múlik.

- Nem nézünk meg valami filmet? - nézett fel rám Noah.

- Menjünk - Mindketten összeszedtük magunkat és egymást átölelve slattyogtunk le a nappaliba. Hoztunk popcort és plédet, majd leültünk a kanapéra. Noah egyből rámfeküdt, én meg átkaroltam és az ujjait piszkáltam. Lépteket hallottam. Hátra pillantottam és láttam, hogy Robert az. Ránk nézet, majd szemforgatva sétált be a szobájába. Nem értem mi baja velem, de kifogom deríteni.

*Robert szemszöge*
A szobámban ülök és gondolkodom, míg ők filmeznek. "Szerintem megkellene beszélnünk, hogy magának mi baja van velem". Ez az egy mondat kattog az agyamban. Mondjam el neki, hogy mi bajom van vele? Az, hogy él és hasonlít RÁ....Ugyan olyan a stílusa, a szemei, a beszéde, vakmerő, mint Nick volt és még motorozik is. Sajnálom Oscar, de ha rád nézek Nicket látom és nem vagyok képes elfogadni még ma sem, hogy a legjobb barátom már halott. Nem, azért ezt csak nem mondhatom meg neki. Na mindegy. Megszomjaztam, ezért kimentem inni. Mikor a nappaliba értem láttam, hogy már nagyon nem filmeznek. Abban a pillanatban felment bennem a pumpa. Oda mentem es megköszörültem a torkomat, mire Oscar egyből lepattant Noahról.