Amióta elkezdődött a nyári szünet, azóta minden napot a legjobb barátommal Daehyunievel töltök. Nap mint nap igyekszünk új és szórakoztató programokat szervezni. Ha esetleg esős idő van, ami már előfordult párszor, akkor egyikünknél elfoglaljuk magunkat, de általában tíz ággal süt a nap, mint például ma is, ezért mára egy kis vidámparkot terveztünk. Nagyon izgatott voltam, hiszen nekem ez lesz az első alkalmam, hogy ellátogathatok egy ilyen szórakoztató helyre. A megbeszélt időben és helyen várakoztam, amikor az utcán megláttam felém sétáló barátomat.
- Szia Dae. Már nagyon vártalak, tökre izgatott vagyok, mi tartott ilyen sokáig? - köszöntöttem Daehyunt.
- Szia Zelo. Én is izgatott vagyok a mai nap végett, és ne haragudj, hogy késtem, de ez a tömegközlekedés tudod milyen, a nagy dugók, a folyamatosan késő buszok, meg még az ilyenek. - köszöntött ő is, majd próbálta kimagyarázni magát, bár én sejtettem, hogy miért is késett negyed órát.
- Túl jól ismerlek, megint elaludtam igaz? - néztem mélyen a szemébe.
- Na jó igen, de igyekeztem ahogy csak tudtam. - vallotta be mosolyogva.
Miután ezt sikeresen megbeszéltük, utunkat a vidámpark irányába vettük. Amikor odaértünk csodálatos látvány fogadott bennünket. Teljesen lenyűgözött a rengeteg hinta, hullámvasút és a tőlem messze és pont szembe levő óriáskerék. Rögtön tudtam, hogy azt ki kell próbálnom. Az egészet még hangulatosabbá tette a sok gyerek kacaj, a a hangos sikolyok a hullamvasútról, és a magas adrenalin szintől szinte megszólalni se tudó emberek látványa. Ekkor jöttem rá, hogy igen nekem is kell egy kis adrenalin az ereimbe, amik vadul lüktetnek majd az egész testembe.
- Daehyunie üljünk fel valamire. - kérleltem barátomat aki csak némán állt mellettem és figyelte ahogy bámulok előre.
- Akartam is mondani, csak nem akartam félbe szakítani a bambulásodat. - mondta nevetve.
- Sajnálom, de most vagyok először itt és teljesen magával ragadott a látvány. - néztem le rá miközben próbáltam valami aranyos nézést kicsikarni magamból.
- Na jó elég lesz a bociszemekből, kezdésnek irány a hullámvasút, ha azt kibírod hányás nélkül akkor bármire fel ülhetsz. - mondta habozás nélkül.
- Azt hiszed, hogy rajtam kifog egy kis vasút. Hát akkor megmutatom, hogy a gyomrom erősebb mint hinnéd. - magyaráztam neki, de ő ekkor már indult a jegyeket megvenni. - Héj neked magyarázok, nem zavar? - kiabáltam utána.
- Nyugi hallottam, figyelj barátom én is hasonló szavakkal vágtam neki, de nem sikerült. - válaszolt mikor utol értem.
- Figyeld meg, én meg fogom csinálni bármilyen rosszullét nélkül. - feleltem büszkén.
Miután a jegyeket odaadtuk a jegyszedőnek, felengedett minket a hatalmas játék vonatra. Mikor beleültünk, és bekötöttük a biztonsági öveinket, amiből több is volt, a bácsi elindította a vonatot.
Egy kör öt perces volt, az ötödik perc elteltével, az adrenalintól remegő lábaimmal szálltam ki a járműből. Fantasztikus érzés volt érezni ahogyan a szél a hajadba kap, és a bizsergést a testedben, ehez foghatót még soha nem éreztem, egyszerűen csodálatos volt.
- Na látod megmondtam én, hogy kibírom hányás nélkül és tessék. - mondtam büszkén magamra mutatva.
- Oké, megmondtad, de én csak magamból indultam ki. - magyarázkodott. - arra gondoltam, hogy most elmehetnénk venni valami édességet, meg üdítőt, majd miután körbe néztünk zárásként felülhetnénk az óriás kerékre, na mit szólsz hozzá? - tette fel a kérdését.
- Rendben legyen így. - majd elindultunk a szűk sorok között.
Az édességeknél elidőztünk egy darabig, mire eldöntöttük, hogy mi vattacukrot akarunk enni. Egy nagy adag rózsaszín édességgel sétáltunk a tömegben. Középen egy keskeny sor volt rendelkezésre a nézelődő vágyóknak, ugyanis mind a két oldalon rengeteg ajándék stand állt. Még nézelődtünk egy ideg, majd miután elfogyasztottuk a vattacukrot, elimdultunk az óriás kerék felé. Hatalmas sor állt, másfél órát dekkoltunk ott mire végre megvehettük a jegyeket és felülhettünk rá. A látvány egyszerűen fantasztikus volt, fentről egészen messze ellehetett látni, és az emberek hangyányi méretűek voltak. Szerencsére nincs tériszonyom így teljes odaadással csodálhattam a gyönyörű kilátást. Ahhoz képest, hogy rengeteget vártunk erre az egy körre, azt mondom, hogy megérte.
