Lumeor

Prológus

Egy idő után unalmas lehet, ha folyton folyvást bántják és piszkálják az embert. Akio már nagyon unja, egyszerűen belefáradt az örökös bántalmazásokba. Megint rászállt pár idősebb srác, akik épp most rángatják be a mosdóba.A mosdó az egyetlen hely, ahol a nevelőnők nem követnek, így könnyű ott szívatni az embert. Főleg, ha meg akarjuk alaposan mosni valaki fejét. A három nagydarab srác belöki az egyik fülke ajtaját és betaszítják rajta a vézna fiút. Amaz elesik és a vécékagylóba kapaszkodik. Esélye sincs a három marcona kinézetű, testes ipse ellen. Élvezettel és brutalitással nyomják a fejét a vécékagylóba, ahogy a szenvedését nézik. A vézna srác menekülni akar, de az erős kezek leszorítják. Fogadnak: "Lássuk, meddig bírja!" A víz alá nyomják a fejét. Először csak pár másodpercig, aztán már percekig tartják lenn. Kapálózik és próbál szabadulni, végül felengedik levegőért. Csak kinevetik. Mert vicces, ha az ember szenved. Mert ilyenek az emberek. Nevetnek egymáson. Még utoljára belenyomják a fejét a vécékagylóba, aztán kimennek. Bezárják maguk mögött a fülke ajtaját, hadd szenvedjen kicsit a kijutással. Valahogy felemelkedik. Nehezen, de feláll és a kezeivel kapálózik, míg véletlenül le nem húzza a vécét, anélkül, hogy kiemelte volna a fejét onnan. Víz tódul a fülébe, az orrába és a szájába. Prüszköl és kapálózik. Mikor lesz már vége az örökös szenvedésnek? - kérdi önmagát. Aztán vége. Mikor kinyitja a a szemét hűlt helye van az árvaházi mosdónak és az utálatos vécének. Fák és friss levegő...

- Hol lehetek? Bizonyára elájultam és most álmodom, de... mégis... olyan... mintha már jártam volna itt.

Körbenéz. A távolban egy város sziluettje tűnik fel. Kezdetben semmi sem ismerős. Minden új és ismeretlen, de elindul, mert ilyen az emberi kíváncsiság.A várost célozza meg, gondolván, hogy ott biztosan kap útbaigazítást, vagy megkérhet valakit, hogy csípje meg, és akkor majd felébredhet. Bár nem biztos, hogy fel akar ébredni. Itt minden olyan békésnek tűnik. A békés és kellemes légkör ismerőssé kezd válni, bár még nem tiszta a kép. Rengetegen mennek el mellette, olyanok, akikre nem hasonlít. Akiket nem ismer.Nem tudja, hogy kit szólíthatna meg. Senkihez nem mer odafordulni. Mindenki más, mint ő. Furcsa ruhákat hordanak és furcsán is néznek ki. Már azt sem tudja, hogy merre téblábol. Rég elhagyta már a főutcát, s most kietlen sikátorokon át gyalogol. Kissé ijesztő, pláne, hogy lassan a nap is kezd nyugovóra térni. Az ember legrosszabb rémálma ilyenkor az, hogy valami, vagy valaki előbukkan a sikátor végén. Például a Kuchisake onna, na az ijesztő lenne ilyenkor, de nem annyira, mint amikor egy csapat tolvaj támad meg. Ez történt Akioval.Szerencsétlen kölyök még csak segítséget sem tudott kérni, hisz nem volt kitől. Hiába kiabált volna, segélykérése nem talált volna fülekre. Így hát csöndben tűrte, hogy egy nagydarab férfi késsel a kezében a földre taszajtja.

- Add a pénzed!

Azon gondolkozik, hogy ez rosszabb-e, mint az árvaházi zaklatások, vagy sem, de nem tud dönteni. A nagy darab melákok szinte csorgatják a nyálukat a pénz és a fiú gondolatára.

- Helyes fiúka vagy te. - kuncog az egyikük, majd megpofozgatja a rémült Akio arcát.

- Szívesen elszórakoznék veled. - mondja egy másik.

Az egyik melák már kutakodni kezd a fiú felsője alatt, kitapintva annak puha és érintetlen bőrét. Akio-ba belefagy a levegő. Szerencsétlen fiú nagyot nyel. Hát így fogom elveszíteni? - gondolja magában. Sejti, hogy fájni fog. Nem akarja. Fél. A szíve hevesen dobog, a torkában gombóc van. Szorosan összezárja a szemeit. Nem akarja látni. A három férfi már le is vetkőztette a fiút, amikor furcsa hangra lesznek figyelmesek. Nagy és lassú léptek zajai ütik meg a fülüket, amelyek mögé apró, csilingelő hangok is társulnak. Lánccsörrenések. A férfiak meredten bámulnak maguk elé. Segítség lenne? Vagy csak egy másik fickó, aki bántani akarja? Őszintén nem tudja a már teljesen meztelenül fekvő fiú. Nagyon fázik. Hideg az utca köve, ráadásul a szél is jegesen fúj.

- Hallottátok? - kérdezte az egyik remegve.

- Lehet hogy egy... Olyan? - a második nagyot nyelt.

- Ughna mégiscsak megszökött... Lehet, hogy ő az!?

Ughna? Micsoda furcsa név... - mélázik el a Akio gondolatban. Már kevésbé fél, sőt, inkább kíváncsi. Várja, hogy beforduljon a zaj forrása a sarkon.A három férfi megfagy. A hang forrása pedig előttük áll. A magas férfi sötét haja a szemébe hullik, ahogy a kezein, lábain és még a nyakán is láncok lógnak. Rémisztő lassúsággal lépked feléjük. Egy. Kettő. Három. A tolvajok meg csak rohannak.

- Chaije!!!!!!

- Chaije? Ez a neved? - néz Akio kíváncsian a jövevényre.

Tetőtől talpig végigméri, aztán eszébe jut, hogy ő bizony ruha nélkül terpeszkedik a földön. Sebtében magához kapja a ruháit.A férfi lassan lépdel tovább. Nem méltatja válaszra a fiút, de vörös szemeivel a fiúba bámul, mintha csak meg akarná ölni.

- Nem láttál semmit. - mondja, majd eltűnik.

- Ho-hogy? - meglepetten néz körbe, de az idegennek már semmi nyoma. Eltűnt, akár a kámfor.

//Életem első közös sztorija, méghozzá  @AyameNekoChan közreműködésével. Nem tudom, mennyire nyeri el a tetszéseteket, de olvassátok, mert... mert kicseszett jó lesz. Asszem' ezt tudom garantálni ^^