A Gondori Boromir Titkos Naplója - Gyűrűk Ura fanfic

3. fejezet

Igen, itt az ígért izgi rész, remélem tetszeni fog ! Jó olvasást !

3028. május 17. Osgiliatban

- Boromit herceg ! – Szaladt sietve elém egy hírvivő.

- Igen ?

- Keleten Osgiliatnál orkokat láttak a határon! – hadarta.

- Mennyien vannak ? És Faramir hol van ? Ugye nincs ott ? – kérdeztem kétségbeesetten.

- Kb úgy 300 lehetnek. De ha a felderítő farkaslovasokat is beleszámoljuk akkor az még +50. Még 200-zal elbírnak a határőrök, de ennyivel már nem ! És az Öccse Osgiliatban van Galantollal. – ezt levegővétel nélkül mondta el.

- Sürgősen oda kell mennünk még 50 katonával – jelentettem ki, azzal megfújtam a kürtömet és nyomban ott termedt az én leghűbb barátom,Gapron.

- Igen Boromir ? Mi a baj ?

- Osgiliatnál legalább 350 orkot láttak és az Öcsém is ott van és... - mondtam volna tovább, de a szavamba vágott.

- Értem, azonnal hívom a harcosokat és megyünk is. – Gapron az én jobb kezem. Ő nekem afféle testőröm is meg legfőbb tanácsadóm, alkalmazottam. Semmiért sem cserélném le. Igaz néha kicsit idegesítő, de attól ugyanúgy szeretem.

- Veletek megyek. –mondottam.

- Ahogy akarod. Csak előtte szólj apádnak, nehogy váratlanul érje a hír.

- Arra már nincs időm. Azonnal menünk kell, mielőtt valaki megsérül! – itt legfőbbképp az öcsémre gondoltam. Bár tudom, hogy remek harcos, de a túlerő miatt aggódom.

1 óra múlva már oda is értünk. Akkor már dúlt a harc. Csak a sikoltozó és menekülő embereket láttam, és Faramirt sehol!!

- Merlin, 15 katonáddal vigyétek a sérülteket egyenlőre a közeli faluba. Gapron, te 5 katonáddal rejtsd el a közeli cserjésben a gyerekeket a nőket és az időseket és maradjatok ott velük, védjétek őket. A többiek velem jönnek ! – adtam ki a parancsot gyorsan, határozottan.

Azzal elindultunk 30 katonával az orkokkal szemben. A farkaslovasok legtöbbjét már megölték, de az orkokból alig fogyott.

Én gyorsan előresiettem, a földönfekvő emberek felé, remélve, hogy az öcsém nincs köztük. De szembejött velem egy farkaslovas. A nagy fogaival úgy vicsorított rám, hogy kivehető volt amit épp gondolt. Előhúztam hát kardomat és magam elé téve a pajzsomat, megindultam felé és ő is felém. Olyan erővel ugrott felém, hogy leestem a lovamról Faridáról (a mocskos kis teremtődet ennéd meg.. gondoltam magamban), és legnagyobb balszerencsémre, a lovam is megsérült. Gyorsan megfogtam a kardomat ami esés közben kirepült a kezemből és az épp feltámaszkodó Farkaslovas fejébe szúrtam. Majd hálaerunak Farida is felkelt, csak az oldalán sérült meg.

- Faramir !!! Faramir merre vagy ? – ordítottam, közben a legrosszabbra gondolva.

- A régi kovácsműhelynél láttam, éppen szembement vele 10-20 ork! – mondotta egy velem szembejövő menekült idős ember.

- Köszönöm, a közeli cserjésben talál menedéket, Gapron és csapata ott van. – azzal mindketten elindultunk ki ki maga útján.

- Faramir!!! – láttam meg miközben majdnem tarkón szúrta egy ork.

- Boromir itt vagyok!! Segíts!- Üvöltött kétségbeesetten.

Én eszemet veszve szaladtam felé, de az utamat állta néhány ork. Gyorsan lecsaptam a fejüket, de addigra már késő volt. Faramirt.. Faramirt... Megölték.. Kicsivel a szíve alatt sebesítették meg. Haragomban egy csapással végeztem a maradék néhány orkal, akik Faramirt akarták végleg megölni. Ezzel megszólalt egy kürt, ami a csata végeztét jelentette. Faramir csak ott feküdt mozdulatlanul. Oda rohantam és letérdeltem mellé. A nevén szólítottam, de nem felelt. Ezután megmértem a pulzusát és látom, hogy él. De alig-alig. Szóltam a maradék katonáimnak, hogy azonnal megyünk vissza Minas Thirithbe, mert Faramir megsérült. Azzal az egyik így szólt.

- Odáig már nem biztos, hogy kibírja. El kell vinnünk a közeli faluba, hogy ott lássák el a sebeit.- mondotta.

- De ott nem biztos, hogy van neki megfelelő orvosság.

- De ez az egyetlen esélye a túlélésre.

- Rendben, akkor vigyük oda- sóhajtottam.

Azzal egyből elindultunk. Negyed óra alatt megérkezdtünk.

- Mi járatban erre, Boromor herceg ?- kérdezte egy falubeli.

Én a könnyektől küszködve nem bírtam válaszolni, majd az egyik katona felelt helyettem.

- A helytartó fia, Faramir herceg megsérült. Azonnali orvosi ellátásra lenne szüksége.- mondotta.

- Vigyük a falu orvosához. A többi sebesültet már úgyis ellátta. –segítettek leemelni Farát az ölemből és a hölgy után vittük.

Egy fából készült házacska, nagy ablakokkal, nagy ajtóval. A ház halványsárga színűre volt festve, az alján húzódott egy kb fél méter magam csík, ami fehér volt. Ez volt hát itt az orvosi rendelő. Majd bementünk.