A Gondori Boromir Titkos Naplója - Gyűrűk Ura fanfic

4. fejezet

Szisztok! Itt egy 1000 szavas finomság, jó olvasást!

Még mindig Maniasban (igen megkérdeztem mi a neve a falunak)

Mint említettem, bevittük Farát az orvoshoz. Miután elátta a sebeit ( ami kb 1 óráig tartott!!!! És én közben csupa ideg voltam!! ) végre bemehettem hozzá. Az orvos azt mondta, hogy meg fog gyógyulni, de egyenlőre nem szabad elszállítani. Ami rossz hír, mert én nélküle nem megyek vissza, viszont rengeteg dolgom van főleg így egy csata után. Sajnos apámat biztos nem érdekli, hogy a fia majdnem meghalt, bezzeg ha nekem esett volna bajom ...

3028. május 18.

A csata után már nagyjából összetakarították a helyet. A nagyjából alatt értem: A halott orkokat és farkaslovasokat elégették, a hallot embereinket pedig bevitték egyenlőre egy hideg helységbe és letakarták. Ééés.. a legnagyobb balszerencsémre megérkezik Gapron.

- Boromir!

- Igen?

- Vissza kell jönnöd a palotába mert rengeteg dolgod van!

- De itt akarok maradni az öcsémmel.

- De nem lehet. Gondolj azokra, akiknek meghaltak a hozzátartozói. És akiknek leégett a házuk. Nekik szükségük van arra, hogy újjá építsék házaikat és eltemessék halottaikat. De nincs miből, mert mindenük odaveszett. Az öcséd meggyógyul, viszont a házak nem épülnek fel maguktól. Ez kötelességed. És az apád is hívat.

- Értem. Akkor megyek. – ránéztem még utoljára az öcsémre, majd elindultunk.

Amikor meglátott apám egyből a nyakamba ugrott.

- Jajj de örülök fiam, hogy jól vagy!! Ugye nem esett semmi bajod?

- Nekem nem, viszont Faramirnak igen.

- Mit érdekel engem Faramir? Az a lényeg, hogy te jól vagy!

- De hisz a fiad! – mondtam már egyre dühösebben.

- Az ő baja. Majd megtanul rendesen harcolni.

- Ő nagyon is jól harcol, és pont te mondod aki sosem fogott kardot a kezébe! – itt már annyira hangosan ordítottam, hogy visszhangzott a terem.

- Ne szemtelenkedj velem Boromir! Te is tudod, hogy rengeteget küzdöttem érte, hogy én legyek a helytartó, viszont nem kard és vér által! Hanem becsülettel! – (becsülettel.. ja persze.. )

- Igen tudom apám. Ha megbocsájtasz. – ezzel fejet hajtottam és elindultam a dolgomra.

Rengeteg új anyagot kell rendelnem és ez persze nem ingyen van. De hálaerunak a Völgyzugojiak ingyen ( ingyen!!!) felajánlották, hogy segítenek újjáépíteni a házakat és anyagot is hoznak. Ez volt a mai nap fénypontja. Csak az a baj h legalább 2 hét mire ideérnek. De nem baj, úgyis addig tartana mire máshonnan megérkezne a segítség és addig lakhatnak a palotában. ( Na de jó. Még egy plusz papírmunka ezt elintézni..)

3028. május 19.

Faramirról semmi hír.

3028. május 20.

Még mindig semmi. De a halottakat eltemettük. 15 férfi katona, 3 nő és 1 GYERMEK volt a halottak között. Szegény gyerek.. még csak két hónap múlva lett volna 7 éves.. éppen kezdte volna ősszel az iskolát.. ez most annyira lehangolt..

3028. május 22.

Még mindig semmi hír, de legalább már kész vagyok a papírmunkákkal és el is van küldve az összes.