Orphan - Boruto fanfiction

Prológus

Uchiha Sakura éppen kislányát, Saradát altatta el, mikor kopogtak a lakása ajtaján. Letette a kiságyba a szuszogó csecsemőt, majd kinyitotta az ajtót. A hirtelen beáramló fénytől nem tudta megnézni a csuklyás férfi arcát, aki szemben állt vele... kezében egy mózeskosárral. Mikor a lány (mert még alig múlt el 21 éves) szeme hozzászokott a fényviszonyokhoz, és rájött, ki áll előtte, alig értette, miért van itt az illető.
- S... - kezdte volna, de a férfi félbeszakította.
- Igen, én vagyok. Nem hiszem, hogy kedvelnek ezen a környéken, úgyhogy kérlek, ne emlegesd a nevem.
- Rendben - bólintott Sakura - Miben segíthetek?
A férfi fejével a mózeskosárban fekvő baba felé intett, aki alig lehetett több másfél hetesnél. Gyönyörű kisgyermek volt. Babahaja vörös volt, ahogy a szemei is pirosak.
- Gondolom nem kell mondanom, hogy ki az anyja - valóban, Sakura első pillantásra tudta a választ - Tudod... ennek a lánynak nincs neve. Az apjáról fogalmunk sincs, kicsoda. Bár elég nagy gennyláda lehet, ha nem érdekli a gyereke. Na mindegy.
- És... mi történt...
- Meghalt a szülésben - mondta ki a beszélgetőpartnere, majd mindkettejüknek könnyek szöktek a szemeikbe - A végakarata az volt, hogy Te legyél helyette az anyukája a kislányának. Bízott benned, Sakura.
- Tudom... - válaszolt az említett, majd egy kövér könnycsepp gurult le az arcán. A kezébe vette a kisbabát, magához ölelte, majd a karjaiba fektette.
A lánykának tágra nyíltak a szemei, és valami mosolyfélét villantott, aprócska kezeivel Sakura egyik rózsaszín hajtincséhez nyúlt.
"Ennek a gyermeknek szüksége van szülőkre" gondolta magában Sakura.
- Mikor született? Másfél hete? - tette fel a kérdést.
- Igen - kapta a választ - Lesztek a szülei, ugye? - kérdezte a férfi.
- Persze - mosolygott Sakura.
- Esetleg... Gondolkodtál már valami néven számára?
- Igen. Bemutatlak téged Uchiha Karina Mitsukonak.
A férfi elmosolyodott.
- Örülök, hogy megismerhettelek, Karina. Úgy érzem, jó családot talált neked anyukád.
|később|
Sasuke mikor este hazaért, meglepetten fogadta, hogy egy új taggal bővült a család, de miután Sakura mindent elmagyarázott neki, mosolyogva vette kezébe a kicsi Karinát, aki kitörő örömmel fogadta mindezt. Hamar ragaszkodni kezdett mindkettejükhöz.
Sarada is boldogan reagált Karina érkezésére. Már egyből játszani akart vele, meg a babanyelvén folyton ezt mondogatta:
- Teszó! Én ész Kaj!
Sakura boldogan nézett végig immár négyfős családján. Sasuke, a férje, Sarada és Karina, a kislányai. És ő, a világ legboldogabb felesége és a két legszebb lánygyermeknek az édesanyja.