Orphan - Boruto fanfiction

Harmadik fejezet - A kupaktanács

Sziasztok!
Tudom, rég volt már rész, amit nagyon sajnálok, de most megérkeztem a következővel!
Jó olvasást!
XOXO: Szonja-chan❤️
(U.i.: a képen a lány engem eléggé Karinára emlékeztet, bár lilás a haja és barna a szeme, de nem baj 😂)

Mitsuki felvont szemöldökkel nézett rám.
- Mégis hány évesek vagyunk, nyolc? És mi után akarunk nyomozni? Keressük az aranyat a szivárvány végén?
- Nyugodj meg, nem ilyesmiről lenne szó - majd a füléhez hajoltam, és suttogni kezdtem - És Himának sem fog imponálni a flegmaságod. Emlékeztetlek rá, hogy barátja van - válaszoltam szúrósan.
Egy ideges tekintetet kaptam válaszul, Hima pedig (aki ezek szerint hallotta az egészet) a padlódeszkát kezdte tanulmányozni. Hmm, ez egész jó taktika. Szerencsére Shikadai, Himawari barátja nem hallott az egészből semmit.
- Szóval, ha senkinek sincs kifogása - folytattam, erősen kihangsúlyozva a senki szót - Akkor elmondanám, ki után nyomoznánk...
- Erre kíváncsi vagyok - dőlt hátra Inojin a székén.
- Az anyukám után - jelentettem ki gyorsan.
Pár másodperc néma csend következett, majd mindkenki egyszerre kezdett el beszélni.
- Kar, ez eléggé bonyolult, tekintve, hogy azt sem tudjuk, hogy néz ki az anyád... - kezdett okoskodni Mitsuki - Semmit sem tudunk róla.
- Kar! - kiáltott fel Chouchou - Ez veszélyes is lehet!
- Nekem tetszik az ötlet - mosolygott Hima.
- Nekem is - bújt hozzám Inojin.
- Halkan! - csitítgattam a többieket - Na - próbáltam kibújni a fiú öleléséből, de Inojin vasmarokkal tartott.
- Nem vagy te annyira erős... - suttogta a fülembe.
- Oh, dehogyisnem - vigyorodtam el, majd a következő pillanatban Inojin az asztalon landolt. Oké, ez kicsit feltűnő volt.
- Inojin! - kapta a szája elé a kezeit Ino néni.
- Kar! - nézett rám kétségbeesetten anya - Mi történt?
- Hát ehm, kíváncsi voltam arra... - kezdtem volna, de Inojin félbeszakított.
- ...Hogy behorpad-e alattam az asztal - bólogatott.
Sarán és Boruton láttam, hogy mindjárt kitör belőlük a nevetés, és lebukunk...
- Igen, de úgy néz ki, itt jó minőségű asztalok vannak - biccentett meggyőzően Shikadai.
- Vajon alattam behorpadna? - gondolkozott Chouchou.
Mikor a felnőttek levették rólunk a szemünket, Inojin ismét hozzám hajolt - Ezt az asztalra hajigálást más körülmények között is kipróbálhatnánk - vigyorgott.
- Perverz disznó - böktem oldalba - Maximum álmaidban.
- Oh, ha te azt tudnád... - válaszolta, nekem pedig kezdett paradicsomvörös lenni a fejem.
- Szóval - tértem vissza a fő témához - Kaptam egy levelet, amiben ez volt - toltam az asztal közepére a fényképet.
Először Mitsuki tanulmányozta át.
- Valahonnan ismerős ez a nőci, de fogalmam sincs honnan... mármint úgy néz ki, mint te, de... mintha már máshol is láttam volna... Talán Apám tud róla valamit.
- Ugye most csak rosszul értettem, hogy azt javasoltad, hogy menjünk el Orochimaruhoz... - motyogta Hima zavartan.
- Mi a baj? Annyira nem vészes... - felelte Mitsuki.
- Meghibbantál?! - kiáltott fel Chouchou, mire a felnőtt asztal ismét kapkodni kezdte felénk a fejét - Én értem, hogy az apád, de akkor is... - sziszegte.
- Mitsukinak igaza van - válaszolta nyugodt, kimért hangon Sara - Orochimarunak sokfelé van befolyása, biztosan tudna nekünk mondani valamit Karina vér szerinti anyjáról...
Boruto elvigyorodott.
- És mint tudhatjátok, én imádok ilyen helyekre menni, szóval nekem oké! - ragyogott, mint egy ötéves az édességboltban.
- Őszintén szólva én egy kicsit félek tőle... - mondta halkan Hima.
- Nem baj, majd én megvédelek - karolta át Shikadai, gyengéd csókot lehelve ajkaira.
- Akkor ezt mindenki részéről vehetem egy igennek? - mosolyogtam.
Miután mindenki helyeselt, Mitsuki bólintott egyet.
- Akkor ma írok Apámnak, hogy elmegyünk hozzá. Holnap hajnalban indulunk.