A holdig és vissza..

6.

Az egész délutánt Nathaniellel töltöttem .Körbevezettem a városban aztán meghívott egy pizzára.
Csak késő este értem haza, aminek a szüleim a legkevésbé sem örültek.

- No,csakhogy előkerültél,kisasszony!-nézett rám szemrehányóan apu.

- Nektek is helló! -dobtam le a cipőm az előszobában és már rohantam volna föl az emeletre amikor anyu is megjelent karbatett kezzel.

Basszus..már ő is hazáért?? Tényleg jó sokáig kimaradtam..

- Hova-hova? Nem szeretnél nekünk mondani valamit?

Szuper..mostmár együtt  szegezték rám szúrós tekintetüket.

- Ha rajtam múlik,-motyogtam- akkor nem! De eléggé ismerlek már titeket..úgyhogy tessék : körbevezettem a városban az egyik barátomat(ezt kimondva picit elgondolkodtam majd folytattam)..nem rég költözött ide .

- Fiú? -kérdezték egyszerre.

- Igen..az. -lesütöttem a szemem és fölmentem a szobámba.

Bizonyára meglepődtek ,hisz eddig nem igazán tudták, hogy vannak barátaim(valszeg ,mert nem is voltak..) ,pláne nem egy fiú.

Ledobtam a tatyim a sarokba és rávetettem magam az ágyra. Hosszú ideig meredtem a plafonra és rá gondoltam .
Annyira fura még számomra is ez az egész..tegnap még azt sem tudtam,hogy létezik aztán puffff belepottyant az életembe anélkül,hogy akartam volna.

Nem voltam boldog..egyáltalán nem voltam az. Mélyen nyomasztott valami..valami amiről eddig fogalmam sem volt.Nem tudtam eldönteni,hogy szeretem-e vagy pedig ő is csak egy a sok közül..most üresnek éreztem a világot,magamat pedig tanácstalannak.

A pillantásom végigfutott a lábaimon és ekkor láttam,hogy még mindig csupa sárfolt a nadrágom . Erre a gondolatra elmosolyodtam anyu pedig belépett a szobámba.

Én kérdően néztem rá ,mire az ajtóra mutatott.

- Nyitva volt...

Beismerően bólintottam.

- Beszélnünk kell!- mondta komolysággal és leült mellém az ágyra.

Folyt.köv.