Daddy's Home [L.S]

18

Louis ledermedve állt, magában szidta a sorsot (vagy engem szerk.) amiért megint összefutottak Harryvel. Gondolatmenetéből egy erős szorítás zökkentette ki, a göndör csuklójánál fogva húzta őt a lift felé, de Louis egy határozott mozdulattal kiszabadította karját a fogásból. Harry reflexeit sem kell alábecsülni, azonnal megragadta a fiút majd a vállára vette és már be is szállt a liftbe. Ott sem tette le a kapálódzó kékszeműt, nehogy véletlen menekülési szándéka legyen amikor kinyílik az ajtó. Miután felérkeztek az emeletre, gyors léptekkel bevágódtak a lakosztályba, majd Harry gondosan bezárta az ajtót. Louis eközben elszaladt, és valami másik útvonalat próbált keresni. De csak az erkély és az ablakok voltak, amikről kockázatos lett volna lemászni. Így hát végül berohant a fürdőszobába és mindennel ami a keze ügyébe került, eltorlaszolta az ajtót.
(Itt most ne samponokra meg szappanokra gondoljatok hanem a mozgatható kisszekrényekre szerk.)

- Nem fogok bemenni, ne félj! - hallatszódott Harry nyugodt hangja az ajtó másik oldaláról. - Azon a kisablakon nem férsz ki, ami odabent van. Szóval...a helyedben nem is próbálkoznék. Gondolom éhes vagy már, hiszen kb. két órája ettél utoljára. De nem baj, maradj nyugodtan bent! Megeszem egyedül is ezt a mekis kaját.

- Mekis kaját mondtál? - csillantak fel Louis szemei.
- Talán? - csomagolta ki Harry az egyik sajtburgert. - Hmmm... micsoda illatok!

Erre a mondatra az ajtó mögül mocorgás hallatszódott, majd végül lassan kinyílt és a kékszemű bújt ki mögötte.
- Én is kaphatok? - kérdezte halkan.
- Persze. Miután megkaptad a büntit.

Pár perc múlva Louis egy alsónadrágban és egy pólóban hasalt Harry combjain. Elég kényelmetlen volt, hiszen a göndör lábai kissé belefúródtak a kékszemű hasába.
De...ha egyszer muszáj, akkor muszáj. Louis szerint, ezt ki lehet bírni és még ráadásul a kedvenc kajáját is megeheti miután végeznek. Legalább is, ezt gondolta mielőtt elkezdték volna.
- Tudod mit kell mondanod? - simogatta a kékszemű hátát Harry.
- Azt hiszem. - válaszolta.
- Akkor kezdhetjük! - mosolyodott el, majd óvatosan lehúzta Louisról a nadrágot, és már rá is csapott egy hatalmasat. Elégedetten vette szemügyre, hogy a kézlenyomata rajta maradt a bőrfelületen, és lassan elkezd pirosodni. Ettől a látványtól erős kéztetést érzett, hogy a következő erősebb legyen. És így is volt. A végére már egyre gyorsabban és erősebben csapkodta Louis hátsófelét, ezért neki is gyorsítania kellett a számolással, de nem ment könnyen hiszen nagyon fájt neki. Az utolsó ütésnél már egy könnycsepp is legurult az arcán.
- Kész vagyunk. - húzta vissza rá lassan az alsónadrágot, majd megsimogatta az ütött területet. - Nagyon fáj?
- Ezt komolyan megkérdezted?? Van képed megkérdezni miután tizenötször megütöttél? Tűnj el a picsába! - ordított vele Louis, majd felkapta az egyik mekis menüt, és bement a hálószobába. Lefeküdt az ágyra, betakarózott és bekapcsolta a tévét, hogy legalább valami elterelje a figyelmét a kajálason kívűl. Spongebob-on esett a választása. Még befejezni se tudta az evést, kopogtatást hallott az ajtón, de nem válaszolt rá semmit. A második kopogtatást is figyelmen kívűl hagyta, de a göndör mostmár be is nyitott.
- Ne haragudj rám. - kezdte el mondandóját halkan, miközben lassan odalépegetett az ágy mellé. - Egy szörnyeteg vagyok, tudom. De a szörnyetegnek is kell valaki, aki szereti őt. Nekem te kellesz. Tudom nyálas amit beszélek, de így van. Kellessz nekem babyboy!
______________________________________
Komi és vote!😍

Na miújság van gyermekeim?
Végre szombat🙌 ne szomorkodjatok, ma még hozok egy részt!🙆