Daddy's Home [L.S]

9

Nem hiszem el, de megint Larry köré fontam ezt a részt :/ a következőben megpróbálok koncentrálni♡
______________________________________
- Ezt nem mondjuk el senkinek.- dobta le a papírt az asztalra Zayn. Azt a papírt, amelyiket tegnap Louis olvasta.
- De akkor benne vagy, ugye? - vigyorgott Harry, s közelebb lépkedett a fiúhoz.
- Benne, kíváncsi vagyok rá. - mosolygott Zayn is. Ő túl könnyedén adta be derekát, hiszen már a szöveg átfutása közben is arra gondolt, ez mennyire jó móka lesz. Soha nem gondolta volna hogy, valaha is a fiúkhoz fog vonzódni, mindig is egyenes embernek tudta magát. Nem is egy exbarátnővel büszkélkedhetett maga mögött, hiszem jóképűsége hamar elvakította a lányokat. Érdekesnek találja kipróbálni ezt a homoszexuális kapcsolatot, mert még soha nem volt benne része. Megbízott Harryben. Talán...túl hamar.

Hamarosan távoznia kellett az idegen otthonból, mert később még házit kellett írnia. Harry sem maradt egyedül, Anne pár perc múlva hazaért, és együtt neki álltak vacsit készíteni.

- Jó étvágyat! - kapta fel a villát anyja, s azonnal forgatni kezdte a spagetti tésztában.
- Neked is! - mosolygott Harry, majd szájába helyezte a villára szúrt tésztaszálakat. Azon gondolkozott, vajon hol lehet most Louis. Mit csinálhat? Nem is értette a reggeli szituációt sem. Valahogyan meg kell vele beszélnie a dolgot, csak azt nem tudta hogy. Evés után felszaladt szobájába és azonnal a telefonjára tapadt.

Hazza: Hali hol vagy?

A válaszra várnia kellett, kb.egy fél óra múlva vette rá magát Louis, hogy válaszoljon. Megnézte a göndörtől kapott értesítést, s nagy sóhaj kíséretében pötyögni kezdett.

Loueeh: Szia. Otthon
Hazza: Akkor gyere ki a házatok elé, beszélni akarok
Loueeh: bocsi anyának segítek
Hazza: látom..10 perc múlva legyél kint

Louis idegesen ledobta a telefont az ágyra, de az visszapattant és egyenesen a laminált padlóra csapódott... képernyővel lefelé.
- Végem. - kezdett izzadni Lou, majd azonnal a telefon után rohant. Felvette és magafelé fordította a képernyőt. Egy karcolás sincs rajta.
- Ahh..annyira szeretlek! - kiáltott fel és puszilgatni kezdte a kijelzőt. Felkapta pulcsiját majd lerohant a ház elé, ahol már idegesen toporgott a göndör. Amikor meglátta a kékszeműt, azonnal közelebb lépett és megölelte őt, de Louis nem volt hajlandó visszonozni azt.

- Mi a baj? - engedte el szorításából.
- Semmi. - vágta rá majd nadrág zsebébe dugta kezeit.
- Louis.. miért nem voltál ma suliban? - fonta össze karjait maga előtt Harry.
- Nem éreztem jól magam.
- Vagy csak nem akartál velem találkozni?

Louis a mondat hallatán gúnyosan felnevetett.
- Lehetséges. - mosolygott a zöldszeműre.
- Pedig most itt vagyok. Mondd el életem, mégis miért rohantál el olyan gyorsan tőlem?
- Harry, elpofáztam neked, hogy nekem túl sok volt a tegnap. Erre mire kelek? Hogy a farkad a seggemhez van szorítva! - emelte fel hangját Louis.

- Ne beszélj csúnyán! Csak nekem szabad! Másodszor, megmondtam hogy mindig az lesz amit én akarok, és te ellenkeztél. Harmadszor pedig, elhagytad a házat nyolc óra előtt. Remélem tudod hogy ezek mind büntetést vonnak maguk után.

Louis vigyorogva hallgatta az egészet, arra gondolt, milyen vicces lenne Harry kopaszan.

- Most miért mosolyogsz mint egy fél őrűlt? - ráncolta össze szemöldökét a göndör.
- Most mennem kell. Jó éjt Harry! - fordult sarkon az idősebb.
- Nem mész sehová! - kapott csuklói után a fiú, majd magához rántotta aminek az lett a következménye hogy Louis  a mellkasának csapódott.
- Már a negyedik büntetésed érik, biztos ezt akarod? - vigyorog önelégülten.
- Nem. - nyögte ki Louis. - De engedj már el mert levegőt se kapok!

Harry lazábbra fogja a szorítást, de még így sem engedi el. Miért tenné? Hiszen mindenáron meg akarja kapni a fiút.
- Mostantól szeretném ha a apucinak szólítanál amikor ketten vagyunk. - hajolt közelebb Louis arcához.
- Bocsi..nincs semmiféle apakomplexusom. - nevetett fel.

- Majd megbeszéljük. Most menj, nehogy fáradt legyél holnap! - adott egy puszit homlokára. Louis megindult, de a lépcső tetején megállt és visszanézett a fiatalabbra.
- Jó éjt, apuci! - mondta, majd a végén újra felkacagott.

- Ahj már Louis, ez nem vicces! Komolyan gondoltam! - vigyorodott el Harry is, hallván a fiú nevetését. - Szopj le akkor! - indult el miután Louis nem hagyta abba a röhögést.
- Gyere tedd ki! - hallotta meg barátja mély hangját.

Már nem nevetett. Gyorsan visszalépkedett, és felszaladt a fiú mellé.
- Menjünk a szobádba!
______________________________________
Komii és vote, ha tetszett!😍

Ha valamilyen helyesírási hibát találtok, ne haragudjatok de nem volt erőm átnézni, és amúgy is éjfél múlt hat perccel szóval nézzétek el nekem😂 Közben kaptam egy díjat is, amit szerintem később fogok kitenni, de nagyon szépen köszönöm! Azért is jár a köszönet, hogy egyre többen olvassátok, és voteoltok, szeretném ha a komment is gyűlne, bármilyen kritikát elfogadok♡