Swimming In The Love

#2#

Csak néztem rá még mindig egy picit lihegve aztán el indultam felé, mosolya ismét uralni kezdte volna az arcát de én ki kerültem és gyorsan be slisszoltam a mellékhelyiségbe. Amikor végeztem oda álltam a tükör elé és gyorsan meg igazítottam göndör tincseim hogy álljanak is valahogy, kipirult arcomba locsoltam egy kis vizet. Krém színű blúz volt rajtam egy magas derekú szoknya és a kedvenc magas sarkú cipőm. Most hogy igy megnézem nem néztem ki olyan rosszul bár molettebb alakom miatt nem igazán éreztem mindig magabiztosnak magam.

Mire kiértem a felhőkarcoló eltűnt, őszintén egy kicsit csalódott voltam hogy csak úgy felszívódott de mit is vártam egy ilyen szoknya percétől. Hogy majd nagyokat nevetve haza kísér és csókkal búcsúzunk? Inkább vissza sietem Debb-hez aki szinte már félig meddig aludt a pulton. Érkezésemre felkapta fejét. Úgy látszott mintha ő is elkezdett volna már józanodni.

-Te hol a bánatban voltál Len?

Gondolkodtam rajta hogy elmeséljem-e neki a mosdóhoz vezető kalandos utamat, a lányról akit olyan szégyentelenül nevettem ki, na és persze róla, a felhőkarcolóról aki szerint gyönyörű vagyok. Aki ilyen kevés idő alatt ilyen nagy benyomást tett rám. Gondolatmenetemet egy az arcom előtt kalimpáló kéz zavarta meg. Debb fura tekintettel nézett rám. Én pedig csak nevetve mondtam neki hogy jól vagyok és majd otthon mesélek. Utaltam rá hogy ideje lenne indulnunk, a nagy szedelődzködés közben véletlenül ki borítottam a táskám. Aztán a semmiből oda ugrott mellém valaki segíteni összeszedni a dolgaimat. Először csak a kezeit néztem, azokat az izmos tetovált kezeket. Ahogy haladtam felfelé egyre inkább ismerősebb volt. Először nem is láttam az arcát vállig érő göndör tincseit eltakarták előlem, de amint sikerült mindent össze szednünk felnézett rám azokkal az igéző zöld szemekkel. Felhőkarcoló volt az, vagyis Kai. Meglepődötten szétnyílt a szám, kisebb sóhajt hallatva. Ő csak azzal a féloldalas mosolyával nézett rám végig simított a kezemen és elsétált, de mielőtt végleg eltűnt volna a tömegben még vissza kiáltott nekem.

-Még látjuk egymást.

Szinte érezni lehetett szavai kétértelműségét. Kisebb transzomból ismét Debb rángatott ki ismételten az arcom előtt telegetve. Most már beszámolót kért arról hogy mi a fene is történt és ki ez a „isten" aki csak úgy mellém szegődött segíteni nekem. Mondanom sem kell hogy most nem érte be annyival hogy majd otthon megbeszéljük. Kifelé menet a bárból a tömeget túl kiabálva kezdtem elmesélni neki a történteket. Már a taxiban ülve tartottunk hazafelé amikor megkaptam tőle az első reakciót.

-Hát te nem vagy teljesen ép, mi az hogy megszagoltad?

-Jó-jó nem voltam teljesen józan és mire felfogtam volna mit csinálok már megtettem, na nem mintha őt annyira zavarta volna a helyzet. Pedig épp az előző kufirc sétált ki a mosdóból.

-Akit mellesleg eléggé megaláztál azzal hogy úgy ki röhögted őt az előző „partnere" szeme láttára, ami még dob is rajta hogy aztán a pali veled együtt nevetett. Szóval te sem vagy igazán ártatlan.- próbálta komolyan magyarázni nekem de láttam rajta hogy elég nagy erőfeszítés kell ahhoz hogy visszatartsa nevetését.

-Hát én nem is mondtam hogy ártatlan vagyok, de azon a ponton és azon a helyen senki nem volt az.-
ezek után már mindkettőnkből kitört a nevetés, a taxisofőr csak furcsa tekintettel méregetett minket a visszapillantó tükörből.
******

Vasárnap egész nap a péntek esti történteken rágótam, hogy értette azt hogy még látjuk egymást és hogy tehet valaki ilyen mély első benyomást. Debb azóta is arról faggat hogy honnan ismerem az én felhőkarcolómat. De miről is beszélek hisz nem is ismerem hogy lenne már az enyém, egyszerűen megőrjít ez a férfi. Arcomat a kezembe temetve fekszem az ágyamon amikor megszólal a telefonom. Ismeretlen szám hív, grimaszolva de felvettem. Ki hívhat ilyen későn? Amikor felvettem a telefont egy mély dörmögős hang szólt bele, végigfutott a hátamon libabőr. Olyan ismerős volt ez a hang, csak nem ő az? De hát hogy lenne már hisz nem is adtam meg neki a számom! Aztán gyorsan magamhoz tértem és válaszoltam.

-Kivel beszélek?

-Mr.Donovan vagyok az új főnöke. Bocsánat hogy ilyen későn zavarok, csak a délelőtt folyamán nem értem rá és nem volt időm felhívni önt egyeztetni a holnapi nappal kapcsolatban. Remélem nem keltettem fel.

A hangja olyan mély volt és érzéki hogy teljes testemet kirázta a hideg. Szinte dorombolta nekem a szavakat.

-Jaj-jaj semmi baj, még fent voltam.-dadogtam mint egy óvodás egyszerűen ezt váltotta ki belőlem a hangja.