Swimming In The Love

#4#

Pillanatnyi sokomból az-az ész veszejtő vigyor rántott ki, Kai volt az. Istenkém nagyobb fénynél még helyesebb. Ezek szerint ő lenne a főnököm? Úristen! Mi van ha tényleg ő az?! Hirtelen a semmiből Camille termett mellettem, észre se vettem mikor kezdett el más beszélni hozzá. Még mindig tartottuk a szemkontaktust amikor Camille elkezdett nekem magyarázni valamiről. Én tényleg akartam figyelni de épp egy istentelenül helyes pasi szemezett velem! Aztán inkább elfordítottam a tekintetem és rá kérdeztem Camille-nál hogy miről is beszélt az utóbbi öt percben amikor is kisebb transzban voltam. Fura tekintettel méregetett, ismét. De aztán tekintete felhőkarcolóhoz vándorolt és mint aki mindent ért a vállamra tette kezét.

-Megértelek, az összes női dolgozó szinte már oda veti neki a bugyiját hogy kezdjen velük valamit. Sőt néha férfi dolgozók is akadnak! Ami azért érdekesebb.-kuncogott fel saját vicén.

-Úgy érted a pasik is oda dobják a bugyijukat neki?- tettetett meglepődéssel fordultam oda hozzá, még a kezeimet is az arcomra raktam a hatás érdekében. Ami a jelek szerint bevált mivel hangosan felnevetett.
-Jaj dehogy te bolond!- nevetésé közben hullámos tincsei össze-vissza ugráltak. Azt hiszem szereztem nála egy jó pontot.

Nem sokkal később Debb is megjött, neki már én mutattam be a többieket és körbe is én vezetem de megérte mivel így beszámolhattam neki a lehetséges főnököm kilétéről. Már elmeséltem neki a vasárnap este történteket  de nem zsongott be tőle úgy ahogyan én. Bár a hír hogy Kai lehet a titokzatos főnök őt is megfogta.

-Szóval Mr.Segítek-Összeszedni-A-Cuuccod-Hogy-Aztán-Rejtélyes-Szövegel-Ott-Hagyalak  újra színre lépett? Legalább oda ment már hozzád, hogy helló emlékszel én lennék a pasi aki meg akart dugni de te le koptattál?

-Jaj Debby, néha teljesen megfeledkezem róla hogy ilyen szókimondó vagy!-a  fejemet fogva sétáltunk vissza fele hogy végre Debb is kezdhessen. Amikor végre vissza értünk a mellesleg igen csak hosszú folyosóról, komolyan mi van ezekkel a rohadt folyosókkal, már nagyban ment az esti forgalom, Debby-vel köszöntünk egymásnak egy utolsót aztán mindketten mentünk a saját helyükre. Amikor be értem a pult mögé meglepetésemre Camille várt, megosztotta velem a tényt hogy ő is pultos de egyben a főnök egyik jobb keze is, ami azért lássuk be nem valami megszokott párosítás. De legalább lesz valaki akivel beszélhetek. De mint kiderült Debby-től sem kellett volna búcsúzkodni szinte minden rendeléssel hozzám jött így tudtunk csevegni hogy ki milyen „pompás” vendégel találkozott az este folyamán. Épp az egyik ilyen esetett mesélte nekem amikor a pult végében le ült egy igen csak tekintet csalogató öltönyös férfi. Összesen hárman voltunk a pultban, Camille, Tom és én. De mind kettőjük csak bámulta a pasast, néma civakodást folytatva hogy ki is menjen oda hozzá. Ezt megelégelve inkább én indultam meg felé. Amikor észre vette hogy közeledem fel emelte az egyik szemöldökét és kihívóan nézet rám. Őszintén szólva nem értettem különösebben hogy miért. Ahogy oda értem és bele néztem azokba a sötét kék szemekbe ki rázott a hideg. A jelek szerint tetszett neki a reakcióm mert mintha egy mosoly suhant volna át komoly arckifejezésén.

-Whiskyit tisztán ha lehetséges.-ahogy megfordultam hogy ki töltsem a kért italt éreztem parázsló tekintetét a hátamba fúródni. A ténytől is hogy felkeltem egy ilyen tekintélyt parancsoló embernek a figyelmét rázott a hideg. Amint letettem elé a poharat és ő érte nyúlt kezünk össze ért, kisebb áramütés futott végig a gerincem mentén. Fel tekintetem a szemébe és a vágy szikráját véltem felfedezni bennük. Fura volt ennyire közel lenni hozzá, amikor azokba a szemekbe néztem szinte meg szűnt a külvilág. Már pedig az igen is létezik, erre a pulthoz közeledő enyhén itass állapotban lévő férfi hívta fel a figyelmemet.

-Helló bogaram, a fiúk-eközben a háta mögötti asztalhoz mutatva-nem hitték el hogy ide merek jönni hozzád elkérni a telefonszámod és hát itt vagyok. Szóval elkérhetném? Vagy tudod mit inkább megadom én hogy aztán tudj csörögni!-kacsintott rám ha ezt a béna kísérletet annak lehet nevezni. Gyorsan lefirkantotta a számat egy szalvétára alá pedig a nevét. Név szerint Nick, igazán helyes pasi és még lehet hogy józan állapotban kedves is de  nem az eseteim a csont részeg pasik. Kedvesen  át vettem a szalvétát és néztem ahogy el botorkál az asztala felé a jelek szerint a „sikerét” ecsetelte. Megfogtam a szalvétát a kukához sétáltam és egy könnyed mozdulattal kidobtam. A hátam mögött meg szólalt egy rendkívül ismerős mély dörmögős hang.

-Minden férfi telefonszámával ezt csinálja?-a vállam felett hátra néztem rá somolyogva, éhes tekintettel figyelte minden egyes mozdulatom.

-Arra kíváncsi hogy vajon az önével is ezt tenném-e?- féloldalas mosolyt eresztve neki kérdeztem, felnézett a szempillai alól és úgy válaszolt.
-Talán.