Álomfogó✓

13.rész - Minden újra a legnagyobb rendben

-Jó reggelt Emma! Holnap versenyeznia fogsz Alpakával szóval imdíts edzeni!! - kiabált apa. Persze megint felkeltett. Tegnap valami olyasmit mondot hogy ma csoportos edzés lesz. Nem értettem mit gondol ezalatt de majd meglátjuk. Gyorsan felöltöztem majd lementem reggelizni. Mielőtt valaki azt gondolja hogy én élvezem ezt az itt létet egyáltalán nem így van csak azt akarom hogy bízzon bennem hogy majd eltudjak szökni. Reggeli után amilyen gyorsan tudtam kimentem. Felnyergeltem Alpakát majd kimentem a pályára. Mikor kiértem azt hittem menten lefordulok a lóról. Valaki Szélvészen próbált meg lovagolni a másik karámba. Leszálltam Alpakáról és kikötöttem. Odamentem a karámhoz. Időközben az összes ember odament. Szélvész épp egy közép korú embert dobott le a hátáról. Bemásztam a karámba.
-Szélvész! - szóltam neki. Drága lovacskám rögtön odajött hozzám. Felültem rá.
-Emma most rögtön szállj le arról a lóról!
-Azt már nem! Vágtába ugrattam a lovamat majd ráfordítottam a kerítésre. Átugrottuk majd tovább vágtáztunk. Foggalmam sem volt hogy merre kellett menni de szerencsére Szélvész tudta. 3 óra múlva otthon voltunk. Egy rendőr autó épp az udvar közepén állt. Odalovagoltam a fák alatt álló rendőrőkhöz. Cortezt egy csókkal köszöntöttem majd lenyergelés közben elmondtam mindent a rendőröknek. Ők elmentek az apámat újra letartóztatni. Cortezzel mindent megbeszéltünk. Abban maradtunk hogy ha minden összejön visszaköltözünk Magyarországra. Persze a lovakat visszük magunkal. Nincs többé maradásunk itt. Főleg ezek után nem. Nem akartam többé ezt átélni. Nincs annál rosszabb mint mikor valakit elveszítesz. Szélvész újra nálam van. Alig hiszem el. Szegény eléggé sovány lett de semmi probléma majd felhizlaljuk. Freedommal most sokkal jobban kijönnek mint eddig. Reméljük ez nem is fog változni.
-Cortez!
-Konyha! Elindultam le. Megcsókoltam.
-Mondjad életem.
-Hát igazából arra gondoltam hogy jövő hónapban már vissza is mehetnénk Magyarországra. Nem?
-De amúgy én is erre gondoltam 😂😂.
-Mi az ebéd? - kérdeztem.
-Amit csinálsz.
-Haha de kis vicces ma valaki😉😉
-Tudom.
-Elhitted😂😂. - nevettem. Ő úgy csinált mint aki bedurcizott. Nevetve megráztam a fejem majd utána mentem.
-Jaj C ne légy már ilyen gyerekes! - nevettem.
-De az leszek! - tette keresztbe a kezeit a mellkasánál.
-Hát jó. Aki durcizik az nem kap rántott húst. - válaszoltam.
-Oké - oké abbahagytam. Nevetve kimentem a szobából. Elkezdtem nekiállni a kajának. 30 perc alatt kész is lettem vele. Felkiabáltam Corteznek hogy jöjjön le enni.
-Kajaaaa! - kiabálta.
-Komolyan Cortez néha olyan vagy mint egy ovis. - nevettem. Már fájt az oldalam a sok nevetéstől.
-Nem is vagyok ovis. - durcizott.
-Dehogynem. - nevettem. Bár csak mindig így élnénk. És akkor még nem tudtam hogy 1 hónap múlva minden megváltozik az életemben.

Sziasztok. Sajnos közeledünk a vége felé. Szeretném tőletek megkérdezni hogy legyen-e 3.évad??😇