Georgina

482 27 3
                                    

Még csak a 2.nap lesz az iskolában de már most utálok felkelni. Most is mint minden reggel egy zenére kelek fel ami a fejem mellett üvölt és már kivülről fújom de azért még szenvedek vele. "Algiers-Remains" Imádom. Vagyis imádtam.... túl sokszor keltem rá. Igy lehet megunni az ember kedvenc zenéjét... Nagy nehezen felkeltem és elmentem a fürdőbe. Megint. Mint akit agyoncsapott az áram úgy nézett ki a hajam. Kifésültem fogat és arcot mostam utána smink. Vissza mentem a szobába és felkaptam magamra valamit. Nem értem hogy miért áldogálnak a lányok órákon keresztül a szekrényük elött azzal a mondattal hogy "nincs mit felvennem" miközben egy egész ruhásbóltnyi ruha van összehajtogatva a szekrényben. Én nem az a fajta lány vagyok. Persze mint mindenkinek nekem is megvan a stilusom, ahoz is tartom magamat. De azért nem kell mindig a legujjabb cuccokban járkálni. Szóval felöltöztem és lementem a konyhába köszönteni apát egy puszival és meginni a reggeli kávém. Csak hogy....sem apa nem volt a konyhában és kávésem volt otthon. "Kurva jó" gondoltam magamban. Vissza futottam a szobámba a telefonomért és a táskámért. De elötte még löttem egy selfit magamról mert miért ne? :D

 De elötte még löttem egy selfit magamról mert miért ne? :D

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Lent felvettem a cipőm és a bőrkabátom. Elővettem a kulcsaimat és futottam a garázshoz. Hát igen... senki sem tudja rólam csak apa meg Vivi hogy motorozom. Felvettem a bukósisakom és beinditottam a motort. Uhh.. Imádom a hangját. Rá 20 percre már az iskola parkolójában parkoltam le. Természetesen mindenki megnézett és balszerencsémre még Georgina is. Leálitottam a motort, leszáltam és levettem a sisakot. Képzelhetitek mi lehetett... Mindenki nyitott szájjal bámult engem. Tekintetemet Georgira vezettem. Miután megtaláltam tekintetemmel pir lepte el az arcom. Ugyanis csak mosolygott és nézett. Eléggé feltünően végig is mért mire mégjobban elvörösödtem. Elkezdtem befelé sietni az iskolában. Persze a reggeli kis akcióm miatt mindenki engem nézett. Gyors léptekkel vettem célba az osztálytermet, mikor felértem beléptem a terembe, benyögtem egy "sziasztok" ot és leültem a helyemre. Csendben vártam a becsöngetést úgy hogy a fejem a padon volt. Hirtelen egy érintést éreztem a hátamon. Lassan felemeltem a fejem és Georgina ült mellettem aki simogatta a hátam mosolyogva. Mikor észre vette hogy mégiscsak ébren vagyok hirtelen levette a kezét a hátamról és mintha egy pillanatra is de elpirult. Ezen elmosolyodtam és Georgina is. Össze szedtem minden erőm és hozzá szóltam.

-Hali! -hát igen.. ennyi jött ki belőlem. Ez volt minden erőm :'D

-Szia. Azt hittem alszol. Bocsi.-mondta kicsit zavartan és rámnézett. A jól ismet barátaim a hasamban életre keltek és nehezebben vettem a levegőt mikor azokba a gyönyörű zöld iriszekbe néztem.

-Hát nem aludtam. Viszont megletepp hogy simogattad a hátam. Miért csináltad?-Kérdeztem mert tényleg érdekelt. Csak akkor csinálta volna ha alszom vagy akkor is mikor ébren vagyok? Meg merte volna tenni?

-Hát nem is tudom. Gondoltam jól esne.....-Arca szinte már lángolt annyira zavarban volt.

-Jól esett. Az már annyira nem hogy mikor felnéztem lekaptad a kezed a hátamról.-mondtam ki gondolkozás nélkül.

-Ömm... pakoljuk ki a cuccainkat. 5 perc és becsöngetnek.-mondta és elfordult. 

Szótfogadtam mint a kisgyerekek és elővettem a cuccaim az első órára. Ahogy Georgi megjósolta 5 percel később már bent is volt a tanár és kezdőthetett az első óra.

Órák után össze pakoltam a cuccom és elkezdtem kifelé menni a teremből mikor valaki utánam szolt.

-Hé Beka!Várj meg!-Kiáltotta utánam Georgi. Megáltam és megvártam az ajtóban. Mikor utolért mosolyra húzta ajkait és csak nézett.

-Mit szeretnél?-tettem fel a kérdést miközben kérdőn fürkésztem az elöttem áló lányt.

-Gondoltam lóghatnánk kicsit együtt suli után. Tudok egy jó helyet ahova elmennék veled.-mondta ki mire egy kis idő gondolkozás mulva válaszoltam is.

-Rendben. De mond meg hogy hová ugyanis mint reggel is láttad motorral jöttem. Nincs kedvem otthagyni.-mondtam ki öszintén. Tényleg nincs kedvem otthagyni. Szeretek száguldozni vele. 

-Nyugi majd én vezetek. És igérem nem töröm össze.-mondta nekem mire kissé felnevettem. Bólintottam és Georgi megfogta a kezem és elkezdtünk kifelé meni az iskolából. Georgi-nak nyujtottam még egy sisakot és felültem mögé. Átöleltem hátulról a csipőjétés össze kulcsoltam elöl az ujjaimat. Éreztem kicsit megfeszül az érintésemtöl de nem érdekelt. Jól esett átölelni. Lassan gyujtást adott és elindultunk. Fél óra utazás után megérkeztünk a....a nagy semmire. Értetlenül néztem rá mire elmosolyodott. Kérdőn néztem rá mire levette a bukósisakot a fejéről és az enyémet is. Még mindig nem szolt hozzám. Csak nézett nekem meg már kezdett kellemetlen lenni a helyzet. Szólásra nyitottam volna a szám de közbeszólt.

-Sajnálom...-nem értettem miért mondta ezt de választ adott a kérdésemre. Közelebb hajolt és össze érintette ajkainkat. Pár másodperc mulva viszonoztam a csókot igy ajkaink szinkronban mozogtak. Mélyiteni szerettem volna a csókot de Georgi elhúzodott. Kifulladva vöröslő ajkakkal néztük egymást. Szivem majd kiugrott a helyéről. Pillangóim vadul csapdostak gyomromban és csak egy dologra tudtam gondolni. Meg akarom csókolni. Egymás szemébe néztünk mire Elfordult. Vissza adta a sisakom és ő is felvette a sajátját. Hirtelen gyújtást adott és nagy sebességgel elindult vissza a városba. Egy nagy ház előtt megált és leszált. Levette a sisakot oda adta és makogott egy "szia"-t. Haza mentem eltettem a motort a garázsba és felvágtattam a szobámba. Agyam csak a csókon kattogott. Mit jelenthetett neki? Miért csinálta? Szeret? Miért viszonoztam a csókot? Nem vagyok leszbikus. Vagy talán mégis? Nem biztos nem.

Végére már saját magammal veszekedtem és elegem lett. Lehunytam a szemem és vártam hogy elaludjak. Már majdnem elaludtam mire telefonom rezgett. Mérgelődve kinyitottam a szemem és megnyitottam a Messenger-t de amit ott láttam. Nem hittem a szememnek.... 

ImpossibleWhere stories live. Discover now