Impossible

Egy kis mesélés az eddigi 1 évemről...

Elnézést kérek amiért nincsenek részek. Tudom nagyon sokat kell várni egy részre is... nincs ihletem... és össze törtem....alapjáraton akkor kezdtem el írni ezt a könyvet mikor össze jöttem egy lánnyal.... úgy szerettem hogy sosem láttam... viszont a távolság megőrített és ezáltal sokszor leittam magam és félreléptem...az akkori barátnőm mindig tudta hogy félre léptem...elnézte nekem mert úgy gondolta hogy csak kiélem magam....március 4.-én megváltoztatta a profilképét amin egy sráccal volt együtt... össze törtem... de egyben megértettem. Vissza kaptam amit én hónapokig csináltam vele. Sok boldogságot kívántam nekik.... Újra elkezdtem inni....és sok kalandom lett ezáltal... úgy gondoltam már vége az egésznek és vissza tértem a régi züllött életemhez...majd egyszer instagrammon láttam egy lányt... követni kezdtem és mindig néztem az oldalát hátha feltölt egy új képet... sosem volt bátorságom ráírni... így annyiban is hagytam..folytattam az ivást és próbáltam kikapcsolódni.. elmentem a szüleimmel nyaralni... majd aznap mikor hazautaztunk bejelölt az instás lány.. ez történt 22.-én... vissza jelöltem és nagy nehezen ráirtam hogy "Szia"......elkezdtünk beszélgetni... úgy éreztem lehet valami. És tényleg... elhívott randira. nem tudta még akkor de akkor nagyot dobbant a szívem....életem első randija.....elfogadtam a randi meghívást.....örült neki...azt mondta gyönyörű vagyok... és elhittem neki.. senkinek sem hittem el eddig hogy az vagyok... sosem fogadtam el magam...és jelen pillanatban sem fogadom el magamat... nem birom egyszerűen...majd szépen lassan elérkezett a randi napja... nagyon ideges voltam... remegtem és nem tudtam mit csinálni... fél órával a találkozó elött megjelentem a megbeszélt helyen... szerencsémre volt ott a közelben egy kávézó így betudtam oda ülni...nagyon féltem....majd megjelent a lány chat-feje a telefonomon. Kifizettem gyors az italt amit kikértem majd megkerestem a lányt....ott ült a padon és nyomogatta a telefonját... rövid sötétbarna haja szépen be volt álitva... fekete rövidújjú pólót és egy térdig érő farmert viselt....lassan oda mentem hozzá zsebretett kézzel és mosolyogva megkérdeztem hogy "meleg van?"... félretette a telefonját és rámnézett mosolyogva......újra egy nagyot dobbant a szívem....az a tekintet....bele égett az elmémbe....lassan leültem mellé és csak néztünk előre...nagyon zavarban voltunk...végül elkezdtem mesélni...csak úgy random storykat.. vicces történeteket...sokszor megnevettettem...végül ő is feloldódott és mesélni kezdett...majd eléggé sokszor félreérthető ualásokat tettünk egymásnak...sokszor mondta azt, hogy "inkább ne tudd hogy most mire gondolok"...teljesen zavarba tudott hozni...közelebb ültem hozzá és átkarolt... csak ültünk csöngben és néztünl előre.... közben simogatta a karomat....a reakcióm egyértelmű volt... az a bizonyos bizsergés futott végig a kerincemen majd lassan szétszéledt a teste minden egyes pontjába... megnyugató volt de egyben izgatott is voltam az új érzéstől...lassan ránéztem és elkezdtem elemezni az arcát...egy idő után észrevette hogy figyelem....de ami ezután jött arra nem számítottam...megcsókolt...életemben nem csókolt meg még úgy senki mint aznap Ő....utána kézenfogva sétálgattunk a városban....sokszor még megcsókolt...úgy éreztem mindha szárnyalnék...boldog voltam újra...nem érdekelt hogy az egész ellett kapkodva...akik azt mondják hogy nem létezik szerelem első látásra azok tévednek...én akkor beleszerettem ebbe a lányba amikor legelösszőr találkozott a tekintetünk...és már nem volt vissza út... a randinak is vége lett de megbeszéltük hogy 3 nappal később találkozunk... így is lett. Átmentem hozzá... a szívem őrülten dobogott.... tudtam mi lesz..és jól tudtam hogy nagyon kapkodunk...de minden áron a jelenbe kapaszkodtam és nem godoltam bele a következményekbe....lefeküdtünk....csodálatos volt....majd lassan mennie kellett dolgozni...ígyhát én meg haza mentem..anyukámék elmentek a testvéreimmel együtt a nevelőapám lakásába...lehetőséget láttam ebben így otthon maradtam egyedül... persze az estéimet a bartnőmmel töltöttem...sokszor arra keltem hogy át ölel álmában....csodálatos volt az egész...mesebeli....ez tartott egy ideig....majd anyukám nem nagyon színlelte hogy folyton velem alszik így azt hitte hogy hozzám akar költözni...de megnyugtattam hogy nem.... viszont innentől nagyon nem mertem elmondani neki hogy ha nálam alszik...sosem volt valami tökéletes kapcsolatom édasanyámmal...ígyhát hazudtam neki már párszor.... ez egy ideig még ment is...viszont...tegnap átjöttem anyámékhoz... és minden áron azt akarták hogy aludjak aznap náluk....de nem akartam és tiltakoztam mert tudtam hogy este jön a barátnőm....nagy nehezen elmondtam hogy azért nem akarok náluk aludni mert a barátnőmmel szeretnék lenni.....vita lett....így anyám megtiltotta hogy vele aludjak és megparancsolta hogy náluk fogok aludni....nem bírtam és elszöktem.....sokáig kint deszkáztam a városban....rettegtem hazamenni.....ígyhát kimentem a buszmegálóba ahol megvártam az egyik haverommal a barátnőmet... megérkezett... majd szorosan magamhoz öleltem...elmeséltem neki hogy mi történt otthon.....lecseszett... folyton a korommal jött hogy még csak 16 éves vagyok....majd ejtettük a témát egy idő után...haza mentünk hozzám....csönt volt egész úton.... megérkeztünk felhivtam anyámat hogy haza jöttem... 10 percel később nevelőapám jött be a házba... elkelett küldenem a barátnőmet.... rámsem nézett..... magamhoz öleltem és ahogy csak tudtam szorítottam.....majd elment...és én is haza mentem anyámhoz....sírtam....úgy sírtam mint még soha.... ráirtam a barátnőmre hogy sajnálom.. ő csak annyit írt nekem hogy hagyjuk...megmondtam neki hogyha szekitani akar akkor megértem... azt mondta hogy nem érdekli és hogy ebből látszik hogy még gyerek vagyok mert ezt az egész estét nem így kellett volna kezelnem....időt kért... arra kért időt hogy eldöntse hogy szakít velem vagy sem.... egész este sírtam mert tudtam hogy igaza van és egy kibaszott gyerek vagyok még....ígyhát... most itt ülök a gép elött.... jelenleg is patakokban folynak a könnyeim...várom az estét mert tudom hogy akkor fog írni...nem tudtam mit csinálni szóval leírtam ide mindent...ez elmult heteimet... elmult hónapokat.... és hát... nem tudom mit tegyek.. üresnek érzem magamat és csak bámulok magam elé...nem ismerek magamra...sajnálom..a következő rész még nem tudom hogy mikor fog kijönni....de megpróbálok majd valamit össze dobni csak még nem tudom hogy hogyan folytatódjon az egész történet....Bocsánat még egyszer....