I live with RoadTripTV and Harvey

Szent a béke

Futok amilyen gyorsan csak tudok, nem érdekel semmi ebben a pillanatban.
Tudni illik én egy nagyon érzékeny lány vagyok.
Nem értem a fiúkat, miért csinálják ezt?
Befutók egy parkba és leülök az első padra gondolkodni.
Meg lehet kérdezni, hogy megteheti-e vagy nem.
              ~Andy szemszöge~

-Egy barom vagyok!!-ordítom mérgesen.
-A francba!-kiált Rye.
-Srácok már nem látom!-mondja Brook.
-Mi van?-néz rám Jack.
-Valahova lefordult amint felkiáltottál Andy.-mondja Mikey.
-Még is merre?-kérdem.
-Nem tudom, mert rád néztem.-mondja Mikey.

Egyből zuhogni kezd az eső.
-Remek! Meg kell találnunk úgy kb MOST (!) esténként errefelé sok rossz alak jár. És ha Blair megtudja ami történt, a bandának vége!! -mondja Rye aggódó tekintettel.
-Megpróbálom felhívni!-mondja Brook vizes haját meg igazítva.
Mindannyian bólintunk, és a szőke fiú már tárcsázza is Claire számát.
Nem érdekelte egyikünket sem az eső.

Már vagy 15x csengettük menet közben, de semmi, nem válaszol.
Mind az öten bőrig áztunk.
Már kezd idegesíteni a rögzítő:
**Hali! Épp nem vagyok a telefonnál ami lehetetlen de azért hagyj üzenetet! Pusza!**

-Nézzétek ott van! Ül a padon!-mondja Jack.
Gondolkodás nélkül átrohantunk az út másik oldalára, nem törődve a forgalommal.
Rye fut elől mivel ő a leggyorsabb közülünk.
               ~ Rye szemszöge ~
Nagyon nem érdekel ki néz hülyének, hogy az esőben fut öt fiú a park felé.
Nem érdekel mennyire vagyok vizes és mennyire nem.
Csak azt akarom, hogy Claire ismét velünk legyen.

Futottam mindenkinél gyorsabban, lábaim alatt összecsapott a víz, ami miatt a cipőm meg a nadrágom is teljesen vizes lett.
Fehér pólóm átázott már, így olyan volt mintha​ nem is lenne.

Már látom Claire vonalait kirajzolódni.
Ott ül mozdulatlanul a padon csurom vízesen.
Sminkje lemosodva, szeme alatti rész fekete az elkenődött szempillaspiráltól.

Végre odaérek felkapom a padról és jól magamhoz húzom.

            ~Claire szemszöge~

Ülök a padon, és meredek magam elé.
Nem figyelek semmire sem, ami körülöttem zajlik, amikor egyszercsak megéreztem valaki ölelését.
Érzem, hogy ő tiszta víz, de érzem a teste melegét ami jól esik.
Felnézek és meglátom Ryan aggódó tekintetét.
Hirtelen megjelent a többi fiú is, és átöleltek engem.
Itt állunk hatan az esőben, és ölelkezünk.
-Sajnálom!-mondja Andy.-Nem úgy értettem, nem akartalak megbántani! Nekem a Roadie-k nagyon fontosak, és ők kérték azt a csókot.-magyarázkodik a szőke fiú.
-Semmi baj, túl reagáltam!-legyintek és megölelem.

*

Szerencsére útközben találkoztunk Kyle-val, és ő megszánt minket és hazavitt.
Nem törődött azzal, hogy vízes lett a kocsija.
-Köszi Kyle!-mondom és behívom a házba.
-Szívesen, de most menjetek, és öltözzetek át mielőtt tüdőgyulladást kaptok!-nevet barátnőm.
A fiúk, mint egy nagy csorda rohantak fel a lépcsőn.
Megrázom a fejem mosolyogva, és leveszem a cipőmet.
-Menj, a konyhában van popcorn és Cola, szolgáld ki magad! Mintha csak otthon lennél!-magyarázom Kyle-nak.
-Okés csajszi, a popcorn az enyém nem kap senki belőle!-jelenti ki.
Felnevetek, és én is felmegyek az emeletre. A szobánk felé veszem az írányt.
-Jack csukd be az ablakot!-szólok rá, mert nem tudtam nem benézni a szobába, mivel tárva nyitva van az ajtó.
-Rendben!-mosolyog az ír fiú.
Tovább megyek amíg a szobánk ajtajához nem érek. Gondolkodás nélkül benyitok.
-Jaj! Bocsi, nem gondolkodtam..izé én megyek!!-szabadkozok, meglátva Rye-t csupán egy törülközőben, amit most készült levetni.
Hallom ahogy a fiú felnevet.