-Siessetek!-üvöltött Lara torkaszakadtából.
Egyszerre csak kinyitottam a szemem és egy agyonbombázott helyen találtam magam,két barátnőmmel,Vakmerő Larával és Kalandravágyós Boglárkával.
Mindenhol füst és halott emberek. Olyan mint egy apokalipszis,csak durvább.
-Hol vagyunk?!-kérdeztem bambán,miközben egy újabb ágyú dördült el.
-Fogalmam sincs,de nem a Mennyben az is biztos!-jelentette ki enyhe cinizmussal Boglárka.
-Én tudom!-felelte Vakmerő Lara.-Ez a hely egy sziget,ahol az emberek egymás ellen harcolnak misztikus állatokkal és katonai fegyverekkel. Szörnyű egy hely!
Hirtelen nem hallottam már semmit,mivel egy hatalamas nem is tudom milyen féle állat jelent meg mellettem. Megdermedtem. Ez az állat vagy 5 méter magas volt,tele foggal és hatalmas karmokkal.
-Vigyázz!-síkított Boglárka.
Hirtelen odafutottam hozzájuk. Szerencsémre,nem vett észre ez a bestija,de ha még fél percig álltam volna ott,rámlépett volna.
-Mi volt ez,Lara?-kérdeztem kétségbeesve.
-Fogalmam sincs,pedig már elég sok szörnyet láttam.
Lara egy felfedező volt. Különféle expedíciókra hívták,ahol misztikus állatok voltak. A munkája nem csak abból állt,hogy kockára téve az életét ilyen helyekre megy,hanem ezeket a lényeket le is kellett fényképeznie,hogy elhigyjék,hogy léteznek a világon még ilyen elfajzott szörnyek.
Boglárkával egy ilyen küldetésen találkozott. Egy szigeten voltak,ahol kitört a vulkán és mindenki porrá égett,kivéve ők ketten. Azóta elválaszthatatlan barátok.
És én,csak egy szimpla kislány voltam. A barátnőjük,aki egy kis kalandra vágyott,így eljött velük erre a szigetre. Nem is kell mondanom,megbántam.
-Húzódjunk el valahova,mielőtt valami felfalna minket.-mondta Boglárka.
20 perv után már bent is voltunk egy barlangba és tüzetraktunk,mivel esteledett.
-Az emberek egyáltalán tudták,hogy mik élnek itt?-kérdeztem.
-Persze.-Lara bólogatott-Ez egy lakatlan sziget,vagyis ennek hitték az emberek. Katonai fegyverekkel idejöttek,hogy bevegyék ezt a szigetet és kimondhassák,hogy meghódították a világon az utolsó lakatlan szigetet. Akiket láttunk,halott embereket,azok a benszülöttek voltak. Nem készültek fel erre.-tartott egy kis szünetet,majd folytatta.-Az állatok az ő segítségükre jöttek,hogy megvédjék otthonukat s magukat.-fejezte be.
-Ez szörnyű!-mondtam ki,magamban az országom elnökét szidva,hogy ilyesmire igent mondott,csak,hogy bevegye ezt a piciny szigetet.
-Szerintem aludjunk,holnap sok dolgunk lesz. Meg kell állítanunk a katonákat.-mondta Boglárka,majd elaludtunk.
Reggel egy hatalmas robbanásra ébredtem. Bombázták az erdő belső részét. Gyorsan felkeltettem a többieket és elinduktunk.
Az erdő közepéhez érve,megláttuk az embereinket.
-Nem mehetünk oda csak így! Nem is tudják,hogy itt vagyunk.-mondta Lara majd bebújt egy fa mögé.
-Igaza van. Simán kinyírnak minket ha meglátnak.-mondta Boglárka.
Hírtelen egy hatalmas állati üvöltésre lettem figyelmes a hátam mögött. Ott állt mögöttem,az a szörny amit tegnap láttam és nézett. Szólni akartam Boglárkának de nem láttam mellettem. Elsíkoltottam magam,hogy merre vannak,de semmi válasz nem érkezett. A katonák lövelni kezdtek az állatra. Nem tudtam hová menekülni. Aztán egyszer csak egy hangra lettem figyelmes a fák lombjaiból. Egy kislány nézett le rám,majd mutatta,hogy másszak fel. Felmásztam és onnan figyeltem a történéseket.
-Értesz magyarul?-kérdeztem zilálva.
A lány bólintott.
-Nem tudod,hogy hol vannak a barátaim?-szóltam hozzá kétségbeesve.
-Ott vannak.-mutatott le a lány a földre egy 50 méterre tőlünk. És megláttam őket. Lara és Boglárka holtan feküdtek a nyírkos,lucskos fűben. Könnybelábadt a szemem és nem kaptam levegőt.
-Neeee!-üvöltöttem.
Hirtelen egy apró sikolyt hallottam mögöttem. A lány,aki felhívott a fára,meglőtték és leesett.
Hirtelen nem tudtam hová nézni. Egyszer csak észrevettem,hogy egy katonával néztem farkasszemet,aki egy puskát szegezett rám.
Megadás képpen,emeltem fel a kezem,de ő azt hitte,hogy bántani akarom. Egy égető fájdalmat éreztem a tüdőmben. Meglőttek. Hátradőltem kábán,majd éreztem,hogy forog velem a világ. Meghaltam.
Üvöltve ébredtem fel az ágyamban. Nem tudtam,hogy hol vagyok. Egy lányt pillantottam meg a másik ágyon,aki bámult. Lara volt az.
-Te is azt álmodtad?-kérdezte rémülten.
-Igen. Szörnyű volt.-jelentettem ki,majd odaültem mellé és elmeséltem neki,milyen volt a halál.
