A farmer (Utószó)

37 1 0
                                    

Még mindig bosszankodva léptem ki a vizsgateremből. Mi az, hogy 84% lett az eredményem? Ahhoz képest, hogy mennyit bifláztam az elmúlt három hónapban ez a nyomorult kis 84% igencsak harmatgyenge teljesítmény... Még Immarral és Jansaaval is gyakoroltam az Indari nyelvet és fizettem gigantikus összeget a csillagközi hívásokért, erre tessék... 84%...!

A kora tavaszi sziporkázó napfény csillogva verődött vissza a Nyelvtudományi Intézet műmárvány padlójáról, de engem ez nem tudott igazán felvidítani. Úgy éreztem, hogy igazságtalanul húztak le pontokat és direkt olyan kérdéseket tettek fel, hogy senki, még egy született Indari sem tudná rá a válaszokat.

- Halló, segédfelügyelő úr! Hogy sikerült a nyelvvizsga? - hallottam meg a kiáltást. Gyorsan megfordultam és a mosolygó Allison érdeklődő pillantásával találkozott a tekintetem.

- Nyolcannégy százalék! Nyomorult nyolcvannégy százalék! - fakadt ki belőlem.

A lány elnevette magát és megrázta a fejét. Fekete, lófarokba kötött haja csak úgy szállt jobbra balra.

- Miért akarsz mindenből kitűnő lenni? Nyolcvannégy az egy nagyon is jó eredmény, figyelembe véve, hogy az Indari egyáltalán nem könnyű nyelv.

Morogtam magamban még egy kicsit, de már inkább csak tetettem a mérgességet.

Allison belém karolt, úgy indultunk tovább a vizsgáról kiözönlő emberek között. - Az egész délutánom szabad, kértem a főnökömtől fél nap szabadságot, hogy illően megünnepelhessük az eredményt. Nos, segédfelügyelő úr, van valami ötleted, hogy mégis merre is kezdjük az ünneplést?

- Muszáj neked mindig az orrom alá dörgölnöd, hogy alacsonyabb pozícióban vagyok, mint te? Amikor meggyőztél, hogy jelentkezzek az Űrrendőrséghez, ezt elfelejtetted mondani... - dohogtam kicsit. Allison szeme hamiskásan felcsillant, de mű - ártatlan arccal rám csodálkozott.

- Nem is tudtam, hogy neked ennyire fontos, hogy milyen pozícióban vagy? Tegnap éjjel egy panaszos szavad sem volt a pozíciódról...Egyikről sem... Elvörösödve tátogtam egy kicsit erre a megjegyzésre, de aztán magamban csak legyintettem. Igen, ez ízig - vérig Allison, és bár a világért sem ismerném be soha senkinek, de pontosan ez az, ami és aki hiányzott eddigi az életemből.

VÉGE

Köszönöm, hogy elolvastad a könyvemet. Ha érdekesnek találtad, akkor keress rá a 'Zoltan Szeman' névre a neten (Kobo) és megtalálod a többi irományomat is... 

A farmerWhere stories live. Discover now