Új Élet

My new life started NOW

Egy hangos sípolással megérkezett a vonatom. Elbúcsúztam otthon mindenkitől, természetesen interneten keresztül, és már el is indultam az Élet útján. Legalábbis a haverom így hívta. Elfoglaltam egy kellemes fülkét és átgondoltam az életem. Még mindig nem tudom eldönteni jó ötlet e ilyen messzire költözni a családomtól. Szerencse, hogy a költözést rátudtam fogni arra, hogy itt kaptam munkát. Ha az igazat tudnák talán megfolytanának amiért ilyen felelőtlen voltam. Mivel a vonat hamarosan megáll, ezért felálltam és odamentem az ajtóhoz. Amikor végre megállt, fogtam a csomagjaim és én is leszállingóztam a vonatról. Thomas már várt. Ja tényleg, miatta jöttem ide.
- Thomas - kiáltottam.
Odarohantam hozzá és átöleltem. Nagyon rég nem láttam.
- Túl rég - szólalt meg borzasztóan mély hangján.
Ja tényleg, ő olvas a gondolataimban.
- Attól még megszólalhatsz - néz rám mosolyogva. - Nem az összeset hallom, tudod.
- Rég láttalak - suttogom elpirult arccal. Nevet és megölel.
- Hiányoztál Jesse! - suttogja a fülembe - Gyere a kocsiban már Lucy vár!
Amint kimondta, kivágódott egy taxi ajtaja és kiszállt jobban mondva kilibbent Lucy. Kicsit elszámította magát, és arccal a földön landolt. Végignéztem hosszú zöld ruháján és sűrű fekete haján, majd odasétáltam hozzá.
- Segítsek hölgyem? - kérdeztem visszafojtott vigyorral arcomon.
Felnézett fektében, majd amint meglátott szószerint felpattant.
- Jesse! - zárt ölelésébe. - Ezer éve nem láttalak!
- Jaj Lucy, azért ne túlozz. - nevetem el magam. - Mi ez a ruha?
Végignéz zöld estélyijén, amit itt-ott sárfoltok és szakadások díszítenek.
- Egyetlen felvehető ruha? - sóhajt- Azért vartam, hogy csinos legyek amikor jössz.
- Jaj Lucy nem kellet volna - hatódok meg.
- Khhmm.. - szakítja meg társalgásunkat Thomas. - Mennünk kéne.
Igazat adva neki beszálltunk a kocsiba. Lucy bepréselte magát hátra, én előre ültem Thomas mellé. Thomas beindította a motort, és elindultunk az Új Életem felé.