Új Élet

A pokolba!

Egy pillanatra lefagyott.
- Hogy érted....hogy a pokolban? - kérdezte félve.
A másik erre csak megforgatta a szemét.
- A pokolban. Vagy. Mert. Meghaltál. Ide. Kerülnek. A. Bűnösök.- magyarázta el minden szót kihangsúlyozva.
- De akkor miért csak ketten vagyunk itt?
- A pokol több részre van osztva. Minden részen másfajta bűnösök bűnhűdnek, nekünk úgy tűnik ugyanaz a bűnünk. De ezt a bűnt, csak mi ketten követtük el. Azon gondolkozom folyamatosan, hogy mi lehet az!  - a levegőbe öklöz idegességében - Minden nap jön egy démon, aki megkérdezi mire jutottam. Ha nem tudom megmondani, akkor hozzávág a falhoz. Még nem tudtam megmondani....
Leült a lány mellé. Ő is erősen gondolkozni kezd,hogy miért van itt. Gondolatait egy ajtócsapódás szakítja meg.
- Áh itt az új emberünk! Már tudjátok, mi a bűnötök?
- Nem hölgyem..- suttogja Lexie bűntudatosan.
- És te másik?
Hirtelen fény gyúlt a szemében. Hát itt a megoldás az orra előtt!
- Tudom hölgyem! - szólalt meg indokolatlan magabiztossággal- Mi nem vagyunk bűnösök!
A démon láthatólag meglepődött.
- Igazad van - motyogta, majd kitárta az ajtót - Gyertek, Lucifer már sok ideje vár titeket. Vagyis téged Lexie!
Megragadja a csuklójukat és maga után húzza őket. Olyan gyorsan mozog, hogy nem is látják merre mennek. Váratlanul egy trón elé érnek, ami elé letérdelteti őket a démon.
- Lucifer uram itt vannak a bűntelenek!
- Köszönöm, Maze. Felállhattok! - szól kegyesen, mi pedig engedelmeskedünk neki. - Szóval ti vagytok azok. Apám rám sózott titeket, de nem bűntethetem a bűnteleneket! Szóval alkut ajánlok! Felélesztelek titeket, cserébe az adósaim lesztek!
- Rendben! - szóltak egyszerre.
- Remek! Maze! Kísérd őket egy volt démon helyére!
Megint elindultunk a hosszú folyosókon. Egy hatalmas vörös ajtó előtt álltunk meg, ahová aztán a démon belökött minket.
- Wow - nézett körbe Lexie - Ez hatalmas!
- És gyönyörű- kontráztam rá.
Egy hatalmas hodályszerű szobában voltunk, egy hatalmas ágy volt a szoba végében, mellette két kis szekrény. A szoba fala mellett egy hatalmas fekete szekrény és pár koporsó. A falakon kínzóeszközök.
- Jujj! - kapta el a fejét az egyik faltól Lexie - Ne nézz oda!
Elkésett, mert már odanéztem. A falakon a legszörnyűbb kínzóeszközök voltak: Justin Bieberes plakátok.
Gyorsan elétoltam az egyik koporsót és odaléptem a remegő Lexiehez.
- Ne aggódj már nem látszanak! - még mindig nem nyugodott meg, ezért átöleltem. Habozva visszaölelt.
Így álltunk jó pár perc vagy órán keresztül. Egyikünk sem akarta elengedni a másikat, mert hiába akartunk keménynek és magabiztosnak látszani, megijedtünk. Egy idő után elzsibbadt a kezem és a lábam.
- Lexie! - suttogtam, de nem felelt.
Kicsit eltávolodtam tőle és láttam, hogy elaludt. Óvatosan lefektettem az ágyra, de amikor felekartam kelni lerántott maga mellé és tovább ölelt.
- Maradj itt! - suttogta, én pedig melléfeküdtem és elaludtam
-----Eközben a pokol másik felén----
- Lucifer! Beszélni szeretnék veled!
- Rendben Maze, mit akarsz mondani?
- Szerinted jó ötlet magunkkal vinni őket a földre? Mármint egyáltalán kijutunk velük együtt?
- Nem tudom Maze, de meg kell próbálni!
- De miért ilyen fontosak ezek a halandók?
- Mert ők nem egyszerű halandók! Képességekkel rendelkeznek, amit egyszer a hasznomra fordíthatok!
Kegyetlen mosoly jelent meg Maze arcán.
- Rendben Lucifer, ahogy parancsolod.
Meghajolt és ment megnézni a "bűnteleneket".