Új Élet

De tényleg, mi történik itt?

Másnap reggel Thomas hangjára ébredtem.
- Jó értem. Hamarosan meglesz a pénz! A támogatónk már elküldte a felét, és hamarosan a másik felét is utánna küldi. Köszönöm. Természetesen- tette le a telefont.
- Kivel beszéltél?- kérdeztem nyújtózkodás közben.
- Csak a projektvezetővel. Hamarosan meglesz amiről már 10 éve álmodok: kész lesz a gép!
- Kitől kapsz rá pénzt?
- Egy embertől, aki már szintén nagyon várja a végeredményt.- ködösített Thomas- A nevét nem árulnám el, ha nem muszáj.
Hirtelen Lucy toppant be az ajtón.
- Jó reggelt! Hoztam nektek teát! - énekelte- Kérsz teát Thomas?
- Nem köszönöm.
Tőlem meg se kérdezte, csak a kezembe nyomott egy bögrényit.
- Igyál! Jót tesz - mosolygott rám- Lent vár a reggeli titeket!
- Mindjárt megyünk! - mondta hidegen Thomas, mire Lucy lefutott- Hol is tartottam? Ja itt!
Odahajolt hozzám és megcsókolt, majd felsegített az ágyból. Kézenfogva mentünk reggelizni. Lent az asztalon már ott volt a rántotta és pár bögre. Lucy éppen a tányérokkal egyensúlyozott ki a konyhából.
- Üljetek le! - szólt ránk, amint észrevett minket- Jó étvágyat!
Leültünk Thomassal és enni kezdtünk. Én természetesen teát ittam, a többiek kávét. Reggeli után Thomas elment dolgozni, én pedig ledőltem az ágyamra élvezni az utolsó szabad napom. Elaludhattam, mert Thomas motozására ébredtem.
- Szia - ültem fel - Hogy megy a munka? Megjött a pénz?
- Jó reggelt! Igen a pénz első fele megjött - a homlokához csapott- Erről jut eszembe! Alá kell írnod ezt a lapot!
A kezembe nyomott egy lapot meg egy tollat.
- Miért kell aláírnom? - próbáltam elolvasni a lapot, de az írás összefolyt a szemem előtt. Gyorsan ráfirkantottam a nevem, majd visszadőltem.
- Köszi - suttogta Thomas és kiment.
Gondolkozni kezdtem magamban. Vajon mi volt az? Miért kellett aláírnom? Kitől kap pénzt? Valami meleget éreztem végig folyni a számon. Gyorsan felálltam és belenéztem a tükörbe. Majdnem felsikítottam, amikor megláttam az arcom. Vérzett az orrom és lefolyt egész a szám alá. Kerestem egy zsepit és megpróbáltam elállítani, de egyre jobban folyt.
- Thomas!- kiáltottam, majd léptek zaját hallottam és már nem volt más, csak csönd és sötét.
-------Eközben-----
Thomas berontott a szobájukba. A padlón Jessica feküdt, véres arccal. Lehajolt hozzá és megfogta a pulzusát.
- Meghalt - mondta érzelemmentes arccal. - Lucy!
Hamarosan Lucy is Jesse holtteste mellett álldogált.
- Lehet, hogy túladagoltam a mérgét... A papír megvan? Aláírta?
- Persze, aláírattam vele. Most mi legyen a testével?
- Dobd be egy tartályba!
Thomas megfogta Jessicát és levitte a pincébe. Lent a pincében tartályok sorakoztak ABC sorrendben. Thomas odament a J betűvel jelzetthez, kinyitotta és bedobta Jesse hulláját.
------Később--------Jesse szemszöge----
Feltápászkodtam a padlóról, közben a fejemet masszíroztam. Körülöttem minden sötét volt, csak egy kis lámpa világított valahol távolabb. Elindultam a fény felé és kivettem egy alakot, aki előtte üldögélt.
- Ki vagy te? - kérdeztem rekedt hangon.
- Ezt én is kérdezhetném tőled!- szólalt meg mély, búgó hangon. Akaratlanul is egy sorozatgyilkos jutott az eszembe.
- Jesse vagyok. Most te jössz!
- Az én nevem Lexie Howard, de hívj ahogy akarsz. Itt már nem számít a név.
- Itt? Miért hol vagyunk?
- A pokolban.