Az érzések változnak ( A kezdetektől fogva c. Könyv 2. Évada) /Befejezett/

6. Rész

~Hobi~
-Hopeeeeee!!! Kitaláltam mit kérek!-Szaladt hozzám lelkesen a Maknae, mire mosoly szökött az arcomra.
-Na mit szeretnél picúr?- Igen mostanában így hívom. Nem aranyos? Amúgy a törpe ugye Jimin, de akár Yoongi hyung is lehetne mert kb ugyanakkorák. Ja amúgy nem is mondtam, hogy közbe összejöttem egy lánnyal. Korcsolyázik, és nagyon szép. Igazából azért jöttünk össze, hogy újra járhassak Yoongival. Azaz ez a lány shippel minket és azt szeretné, hogy ismételten egy pár legyünk. Megbeszéltűk, hogy csak barátok leszünk, és mindenkivel elhitetjük, hogy járunk.
-Hyuung figyelsz te rám egyáltalán?
-Bocsánat Maknae... mond kérlek mégegyszer!
- Semmi baj... Szóval akkor... Feküdj le Yoongi hyunggal!
-MI? NEM!- ennyit tudtam mondani.... Mit képzel? Hogy lefekszek vele csak mert neki ahoz van kedve? Még mit nem?
-Azt akarod, hogy sírjak? És, hogy rossz legy en a szülinapom?- Ez komolyan sír... Mi a fa...gyi?
-Amúgy már...hüpp...Suga is beleegyezett.-
-MIVAN?
-Jól hallottad! Ő is belement, akkor te már simán! Ráadásul én megteremtem a legmegfelelőbb körülményeket nektek.
- Aish... legyen. De nagyon félek ettől az egésztől...
-Semmi baj hyung! Amúgy beszélgethetünk egy kicsit?
-Mondjad Süti!
-Szereted? Mármint Yoongi hyungot.
-Gyere közelebb!- hajoltam oda a füléhez, hogy belesúghassam az igazságot
-Mindennél jobban és....igen ennyi.-súgtam meg neki és esküszöm megkönnyebbültem.
-Oké!- és egy mosollyal távozott a szobámból. Hjaj... hogy én ezt mennyire nem akarom...
-EMBEREK!!! AKI AKAR JÖJJÖN COMEBACK PRÓBÁRA!- Kiabáltam fel az emeletre. Lejött Tae, hyung és Jin. Hát akkor csak 4-en leszünk.
*2 órával később*
-Hyungok! Elfáradtam!- fakadt ki elsőnek Tae. Jin már egy ideje ült, Yoongival együtt, aki leginkább fotókat készített, ha jól sejtem.
-Hyung eltudnál menni (((ismét insert lennyface😏😏))) vízért?-kérdeztem Yoongi hyungot mert ő dolgozott a legkevesebbet.
-Persze!- szaladt el, gondolom én az autómatáboz.
*20 perccel később*
-HOL A JÓISTENBE VOLTÁL?- kérdeztem tőle kicsit hangosan, mert őszinte leszek aggódtam.
-Hát ugye az úgy volt, hogy elmentem ide az autómatához venni vizet, de tudom, hogy csak a szénsavmenteset szereted ami itt nem volt, úgyhogy elszaladtam a legközelebbi boltba, ott vettem szénsavmentes vizet neked és aztán meg kerülőt kellett tennem mert valakit elütöttek, és nem lehetett átmenni a zebrán.
-Sz-szóval te csak e-ezért mentél e-ennyit?
-Igen. Miért dadogsz?
-Semmiért izé... Kösz.-EZT NEM HISZEM EL! ÚRISTEN LEGSZIVESEBBEN SZÉTCSÓKOLTAM VOLNA AZT A KIS TEKNŐS POFIJÁT.... de ezt azért mégsem tehetem... Vajon tényleg tud arról amit Kuksi szervezett nekünk? Illetve magának, de nekünk is...
~Yoongi~
Már tuti nem szeret. Csak dadogott de ez nem az.. Nem nem ő már nem szeret. Teljesen érzelemmentesen fog telni az esténk. Aigoooo szeressen már! Vagyis ne... Ne szeressen.
~Hope~
-Yoongi, Tae menjetek haza nyugodtan. Jin sajnálom de neked még maradnod kell kicsit próbálni.
-Nemár Hobi...-mondta csalódottan a tervem hallatán a legidősebb... Sajnálom szegényt mert jó hangja van sőt! És még az arca is helyes, a testfelépítése sem kicsit férfias de ezek ellenére ő sem tökéletes valamiben. És az a valami a tánc, mert bizony azt nem igazán tud... vagyis tud ő ha akar, de sok idő kell míg megtanulja... nem is tudom miért nincs együtt Monival. Mindketten tudják, hogy szeretik a másikat és még gyűrűjük is volt de egy hülye vita miatt szakítottak... mondjuk inkább nem mondok semmit.
-Sajnálom hyung... egy órát még gyakorlunk és mehetünk oké?
-jó...
*1 órával később*
-Hyung menj haza majd megyek utánad.
-Mehetek?
-Igen.
-EZAZ!!! IMÁDLAK HOBI!!!
-Tudom.- de ezt már a falnak mondtam ugyanis drága anyukám már elrohant haza a többieknek. Ügy döntöttem összepakolok és én is indulok; akkor még nem tudtam, hogy a vesztembe.
*20 perccel később*

•Hyung: Hobi gyere haza gyorsan! Kook egy kicsit elragadtatta magát és izé... gyere haza és meglátod.
                                                  Én•
                         Mi történt? Már            
                     úton vagyok haza.
•Hyung: Csak
•Hyung:Gyere
•Hyung:fel...
                                                Én•
                                        Félhetek?
•Hyung: igen...

Aish remélem nem nagy a baj...-gondoltam ezért el kezdtem rohanni. Mikor a dormba értem szaladtam is az emeletre.
-Itt va-.... Kook mi a fene?
-Jó szórakozááást!- Zárta ránk gyorsan az ajtót a maknae. Na szép... az ágyat rózsaszirmok díszítették, és mindenféle "kínzóeszköz" megtalálható volt a szobában. Elég sok mindent tapasztaltam az életembe de szexuálisan nem igazán voltak ismereteim... vagyis persze voltak, de ilyeneket még nem láttam.
-Én ezt nem akarom.
-Hope figyelj ez csak egy alkalom. Semmi baj nem lesz oké?-próbált nyugtatni a hyungom, kisebb-nagyobb sikerrel.
-jólvan... De tedd azt le!- szóltam rá, mert egy bilincset fogott a kezében.
-Hobi, hobiiii! Semmi baj gyere ide a hyungodhoz. Nem bántalak.
-MONDOM TEDD LE!- kiabáltam rá erélyesebben, mire egy mosollyal válaszolt. A szívem hevesen vert. Tudtam, hogyha megtesszük akkor bizony feltépődnek a jól ellátott sebeim melyekről megpróbáltam megfeledkezni. De nem tehettem mást.
-Jólvan...- adtam oda a kezemet, ő meg ledobott az ágyra,(((18+))) és odabilincselt.
-Akkor játszunk egy kicsit- mosolyodott el ördögien hyungom.
-M-Mit?
-Majd meglátod.-Vette le pólóját, és ekkor jött a felismerés bennem, hogy bilincsben nem sok módja van a ruhalevételnek. Hogy őszinte legyek csak egy opció jutott az eszembe... ami meg is történt.
-Hope ennek a pólónak milyen erős anyaga van? Alig tudtam széttépni...
-Nem is kellett volna széttepned maradh-ekkor belém folytotta a szót mert legérzékenyebb testrészem, a nyakam kezdte harabdálni és szívogatni.
-Hyungh... Éhn félekh...
-semmi baj. Itt vagyok.
-NA NE HÜLYÉSKEDJ TÉNYLEG?- vágtam hozzá szarkasztikusan.
-Hidd el én sem akarom de Jungkookért megtesszük.
-HYUNG AZ MI?
-Ez egy vibrátor Hobi.
-És az ugye nem arra való amire gondolok...
-De sajnos... hidd el jó lesz.-mondta egy kajla mosojjal az arcán... mit szívott ez?
-HYUNG EZ FÁJ- méllyesztettem bele körmeim a hátába, mire ő -miután megszoktam a bennem lévő műanyagot- bekapcsolta.
-HYUNG KAPCSOLD KIH... EZ FÁJH NAGYHON!-Ordibáltam mire kikapcsolta és odahajolt.
-Nagyon fájt Reményem?-istenem de hiányzott, hogy így hívjon...
-Te jobb vagy.- válaszoltam neki mire elmosolyodott, de végre szívből.
-Reméltem is.-válaszolta, és levette nadrágját.
-Hyung én... Félek.
-Ennyire elfelejtetted, hogy milyen vagyok?
-Nem csak... Akkor szerettük egymást és én félek az érzéseimtől és-itt sírvafakadtam.
-Hobi figyelj. Az érzések változnak.
-Igen hyung változnak, de nem semmisülnek meg. Állítólag a szerelem áll a legközelebb a gyűlölethez. De én nem gyűlöllek. Sőt... Én...
-Hoseok ne mond ki kérlek!
-De ki fogom mondani! Itt hagytál egy lányért aki semmivel nem jobb mint én azon kívül, hogy egy kilóval nehezebb a mellkasa. De én is találtam egy lányt aki most a párom de nem szeretem. Ő sem engem csak mint barátot. És hyung te engem nem gyűlölsz és semmit nem tettem amivel kiérdemelném azt. Szóval mond meg nekem. Szeretsz vagy nem?
-Én...- Úristen elsírta magát ő is... nem akartam hogy sírjon. De azért megérdemli...
-Hoseok. Én szeretlek, de nem szabad. Szóval kérlek, had maradjunk még egy kicsit idegenek, illetve barátok, de egy valamit ígérek neked. Ha sikerül minden, akkor soha többé nem engedlek el. És most ha nem bánod folytatnám mert izé.... ott lent
-Értem.- nevettem el magam mert bizony egy kanos hyunggal lettem megáldva.
Innentől gyengéd volt és éreztem szeretetét egész éjjszaka. Szeretem.