Kirántva a szakadékból /lányxlány/

II. fejezet

     Több, mint tizenkét óra elteltével érkeztünk meg a folyton nyüzsgő Chicago-ba, ahol csak úgy zajlik az élet. Ittas emberek szállingóznak ki a szórakozóhelyekből, majd az utcákat járják otthonukat keresve. Több-kevesebb sikerrel. Jobbomon a kis David alszik felkaromra döntve fejét, míg balomon a barnaszemű szépség bámul kifelé az ablakon. Nézelődése közben az ujjaimmal babrál és néha rám vezeti tekintetét. Olyankor elmerülünk egymás szemeinek mélységében egészen addig, míg el nem fordítom a fejem. Bizsergést kelt a gyomromban, ahogy csillogó szemeivel fürkész. Érzem, hogy arcom felforrósodik és zavarba jövök.
Majd hirtelen megállunk.

- Megérkeztünk – szólal fel újdonsült mostoha anyám, majd kivánszorog az autóból. Adam buzgón követi és lassan mi, a gyerekek is elhagyjuk az utasteret.

     Olyan látvány fogad, amilyenről soha, még csak álmodozni sem mertem. Macskaköves úton állok, mely egy hatalmas kastélyszerű, mégis modern házhoz vezet. Az út két oldalán rózsabokrok adnak gyönyörű hatást a háznak, mely ahogy látom egy földszintet, két emeletet és egy tetőteret is magába zár.
Mostoha apám kikapja a dolgaim a csomagtartóból, majd nagy hévvel indul meg a bejárat felé, felesége követi, és kinyitja előtte az ajtót. Mire utólérjük a szülőket, már a nappaliban találjuk magunkat.

- Hogyan tovább? – kérdezi Adam ránk mosolyogva.

- Mivel fél 11 van, mindenki menjen útjára – szólal fel mostoha anyám, majd tapsol egyet, s mindannyian egyszerre indulunk meg.

     Magamhoz kapom a sporttáskát, melyben a dolgaim vannak, és elindulok a barnaszemű szépség után, aki az emeletre vezető lépcsőn integet jelezve, hogy kövessem.

- Holnap körbevezetlek a házban – sóhajtja, majd megfogja a kezem és maga után húz.

Az első emeletre érve benyitunk a második szobába.

- Ez lesz a te szobád – mondja Heather, majd beljebb lép – Kék színű lesz. Én választottam – kinyitja a jobb oldali ajtót – Ez egy hangszigetelt helyiség.

- Mintha előre tudtátok volna, hogy milyen vagyok – suttogom ámuldozva.

- Azt tudtuk, kit keresünk – kacsint, majd tovább áll és kinyitja a következő ajtót. – Ez a fürdőszobánk.

- Többes számban?

- Látod azt az ajtót? – mutat a helyiség másik felébe. Bólintok. - Az én szobámba vezet, ami pár hónapig közös lesz.

Bemegyünk a szobájába, és ahogy meglátom a kényelmesnek tűnő franciaágyat belevetem magam. Igen, kényelmes. Heather mellém fekszik, és felsóhajt.

- Megyek zuhanyozni. Addig nézz körül – rám mosolyog, majd feláll és eltűnik a fürdőszoba ajtaja mögött.

     Erőt veszek magamon és kimászom a puha ágyból. Az íróasztal felé veszem az irányt. Viszonylagos rend tündököl, számtalan kép van szétszórva az asztalon, szinte mindegyiken a család tagjai szerepelnek. De az egyik képen megakad a tekintetem. Egy vele egykorú lány öleli magához a pár évvel fiatalabb Heather-t. Boldognak látszanak.
A hátam mögött nyílik az ajtó, s a barnaszemű szépség megszólal.

- Valahogy sejtettem, hogy kiszúrod azt a képet.

- Ki ez a lány? – kérdezem egy kis éllel a hangomban, akaratlanul.

A hátam mögé lépked, s mikor kifújja a levegőt érzem a tarkómon. Belebizsergek, olyan jó érzés.

- A legjobb barátnőm volt, de amikor elmondtam neki a legnagyobb titkom, annyira megutált, hogy másnapra az egész iskola tudta – meséli szinte suttogva.

     A szívem szakad meg hallva a mély szomorúságot a hangjában. Nem gondolkodva megfordulok és megölelem. S csak ekkor realizálódik bennem, hogy csak egy törölköző takarja. Elenged, és ahogy ránézek érzem, ahogyan az arcom elvörösödik. Észreveszi, majd egy huncut mosolyt ejtve az egyik szekrényhez lép, kirángat egy törölközőt, amit a kezembe ad.

- Menj zuhanyozni – mondja mosolyogva, majd az ágyba veti magát.

Hallgatva rá a fürdőszobába sietek és lezuhanyzom. Közben számtalan gondolat kering a fejemben, s észre sem veszem, hogy mennyire elszalad az idő. Mire a szobába lépek, addigra a barnaszemű szépség az ágy egyik felében felöltözve, az oldalán fekve, édesen szuszogva alszik. Gyorsan magamra rángatom a pizsamám, mellé fekszem és elmerülök a gondolataimban. Lelki szemeim előtt látom a lányt, ahogy csillogó szemeivel a tekintetem kutatja. Kicsit megijedek, amikor hirtelen megérzem a karját átcsúszni a hasam felett és hozzám bújik. Minden gondolat eltűnik a fejemből s nyugodtan alszom el.