(Levi x Oc) Hadnagy...? /BEFEJEZETT/

4.rész

*Ayane szemszöge*

-Újoncok, kezdhetitek az edzést! Vagy valaki még szeretne beszédet?

Nem szóltak semmit se, csak nekikezdtek a futásnak. 60 kör bemelegítésnek az épület körül. Persze nem én felügyelem őket az edzésük során, de mindig van kisebb-nagyobb vita, amit rendezni kell. Néhány perccel később megjött az edzőjük, Ayato. 

-Hogy haladnak?-Kérdezte mellém érve, mire én csak megrántottam a vállamat.

-Az egyik új gyereknek adtam néhány ízelítőt...Szóvaaal~

-Jajj te...-Mosolygott és látszott rajta, hogy érti, miről van szó. Játékosan csak belebokszoltam a vállába, majd körbenéztem, hogy mindenhol rendben van e, elvégre nem lehet tudni, merről mikor jön egy Óriás. 

-AYANE-SAAAAN!-Hallottam meg mögülem egy sikítozó hangot.

-Mi a...?-Fordultam meg, és egy izgatott Hanjival találtam szemben magamat. Mit...?

-Mit szeretnél?-Mosolyogtam rá kedvesen, mire csak megkaptam tőle -szerintem- élete legfontosabb kérdését.

-Megvizsgálhatom a felszereléseteket????

-Csak az enyémet. Viszont csak hozzáteszem, hogy itt mindenkinek másmilyen kardja van, és az egyedi. Szóval a kardomat úgy vizsgáld, hogy csak egyetlen egy van belőle s ha széttöröd, én töröm szét a gerincedet.Hehe...Bocsi, néha túlzásokba esek...-Vakargattam a tarkómat, majd a szobámba vezettem Hanjit, aki nagy izgalommal követte a lépteimet, mint egy kutya. Útközben folyamatosan mesélt arról, hogy ő hogy halad a kísérleteivel, és hogy mennyi mindent tudnak az Óriásokról. 

-Hanji, mondták már, hogy néha picit sokat jár a szád?-Néztem hátra egy halvány mosollyal a lányra.

-Levi mindig eszembe juttatja~-Kezdett el nevetni-Mellesleg hasonlítotok egymásra külsőleg, és belsőleg is!-Adta tudatomra ezt a "fontos" információt. Úgy beszélünk egymással, mintha már ezer éve ismernénk a másikat. 

-Hát biztos...-Motyogtam, majd benyitottam a szobámba.-Ott van a sarokban.-Mutattam az említett hely felé, mire Hanji odarohant, és felkapta a kardomat, és a palackokat.

-Hé,óvatosan!!-A frászt hozta rám, mert majdnem elejtette őket. Már az ájulás határán voltam, amikor kopogtak.

-Igen,ki az?-Kinyílt az ajtó, és Eren dugta be rajta a fejét. 

-Elnézést, csak Hanji-sant kerestem, és gondoltam itt van. Hallottam az őrült nevetését...-Vakargatta a tarkóját, mire beljebb invitáltam. Míg Eren az ágyon, én a széken ájultam majdnem el, mivel  Hanji néha úgy fogta meg a felszerelésemet, hogy az majd' összetört. Eren alig bírta visszatartani a röhögését a reakciómat látva. 

-Nem röhög, együtt érez!!

Ekkora már Eren sírva fetrengett az ágyamon, és nem kapott levegőt a röhögéstől. 

-Ayane-san, akartam már kérdezni, hogy...Ha eddig túléltétek, miért nem vonultatok vissza a falak közé?-Váltott hirtelen komolyra Eren.

-Nos...Akik itt maradtak, mind olyanok, akik utálnak a négy fal között, bezárva lenni, és hát...Évek óta működik ez így. Haldokló katonákat is befogadtunk már, akikből később kiváló harcos lett. Ide még a király szavai sem érnek el, csak az enyém. 

-Aha. Ééés-Tette volna fel az újabb kérdést ezúttal Hanji, ha VALAKI be nem ront a szobába...Mi ez itt, átjáró ház?

-Hanji,Eren! Erwin hivat, megbeszélés!-Lépett be a szobába Rivaille.

-Tch, kopogni luxus nálad?

-Nem kérdeztem a véleményedet.

-Azt azért ne felejtsük el, hogy nem otthon vagy,KIS apám! Igazán gyakorolhatnál némi tiszteletet!-Álltam fel a székből, de még így kis kicsit fel kellett néznem rá. Tch, idegesítő, hogy még nála is alacsonyabb vagyok!!

-És miért kéne tisztelnem téged?-Vágta hozzám egyszerűen, de úgy látszik nem gondolkodott,mielőtt beszélt volna, ugyanis a két emberkének e szavak hallatán kikerekedett a szeme, majd kitessékelve őt is, kimentek a szobámból, egyedül hagyva engem. Idegesítő törpe!!