(Levi x Oc) Hadnagy...? /BEFEJEZETT/

11.rész

-L...Levi ez...-Nem jutottam szóhoz-Csodálatos!

Felé fordultam és egy lágy puszit nyomtam az arcára, amit azzal viszonzott, hogy ajkait az enyémre helyezte.

-Egyébként mióta tetszettem neked?-Kérdeztem pajkosan, amikor leültünk a fa tövébe.

-Nem tudnám pontosan megmondani,de mit számít ez, kölyök?

-Csak kíváncsi vagyook~

-Igazából már amikor megláttalak...Akkor szépnek gondoltalak. Persze az első gondolatom mindig az volt rólad, hogy egy idióta kölyök vagy.-Pöckölt a homlokomra.

-Mindenkiről ez a véleményed, én ugy érzem.

Levi válaszul csak halványan elmosolyodott, majd az ölelésébe font engem.

-Be kell valjam, nem gondoltam volna,hogy ilyen romantikus lélek vagy.-

-Tch. Ne is szokj hozzá, kölyök.-Mormolta a hajamba, majd egy lágy puszit nyomott oda. Halványan elpirultam,és elmosolyodtam.

-Egyébként van valami új fejlemény?

-Nincs. Hanjinak is megölte valaki a két Titánját,amit kínkeservesen elfogtunk. Van néhány ember úgy látszik az osztagból,aki nem szeretne előrelépést az emberiség érdekében.-

-Hm...-Ennyi csúszott ki a számon. Hirtelen Levi a nyakamhoz emelte az ajkait,majd lágy puszit hintett rá,aminek egy halk sóhaj lett a következménye.

-Ayane...Biztos szeretnéd ezt?-
A kérdésére rápillantottam,s a tekintetünk egybeolvadt.

-Mármint..? Nem értelek.

-Én 25 vagyok,te pedig 17. Hozzád inkább egy korodbeli illene...Nem pedig én.-Engedte el a derekamat, majd felállni készült,de megragadtam a karját.

-Levi! Nekem nem számít a kor...Ráadásul te vagy az egyetlen, aki eddig ilyen hatással volt rám...Szeretlek, Heichou.-Mosolyodtam el. Szavaimat hallva egy halvány pír jelent meg az arcán,amit azonnal észrevett s elfordította a fejét.
Egy halkat sóhajtott, majd felém fordult és egy vad csókra hívta az ajkaimat, s nyelvemet. Csókja követelőző volt,s mégis gyengéd, szeretetteljes. Egyik tenyerét a
nyakamra tette, másik kezét pedig a derekamnál pihentette.

-Én is szeretlek. Mindennél jobban.

-...Méghogy nem szereted a romantikus pillanatokat,mi?

-Mondtam hogy ne szokj hozzá.-

-Persze~

Még egy kicsit kint ültünk,amíg be nem esteledett. Levi hirtelen rátámadt az ajkaimra,majd a nyakamat vette célba. Két kezét a derekamra rakta, és erősen szorított.

-L...Levi-Nem bírtam ki kisebb nyőgések nélkül, viszont...-Én...Szerintem ez még...

Szavaim hallatán azonnal leállt majd a szemeimbe nézett.

-Sajnálom...-Motyogta majd visszaült az eredeti helyére.

-Semmi baj,Levi.-Mosolyodtam el halványal majd egy lágy puszit nyomtam az arcára.

Lassan elkezdtünk visszafele menni, s késő estére vissza is értünk. Már mindenki aludt, amikor benyitottunk a szobámba.

-Szerintem ma már ne állj neki a visszaútnak.-Néztem Levire,aki egyetértően bólintott. Látszott rajta,hogy nyomasztja valami...

-Mi a baj?-Közelebb léptem hozzá.

-Tch...Csak nem akartam siettetni a dolgokat...Sajnálom,szaros...-Motyogta az utolsó szavakat.

-Mondtam már, hogy nincs semmi gond se! Viszont mostmár én átöltözök.

-Felőlem kezdheted.-Levi leült a székembe majd megfelelő pozícióba helyezte magát.

-Haha~ De vicces valaki! Nem mondtam hogy itt öltözök!-Kinyújtottam rá a nyelvemet,majd éreztem, hogy megcsókolt. Lihegve váltunk el egymástól, a másik szemeiben elveszve.
Átmentem az öltözőbe,majd átvettem az alvós ruhámat is. Nem sok időbe telt,de Rivaille még így is megemlítette...

-Ti lányok mennyi ideig képesek vagytok öltözködni...

-Ezt ki kérem magamnak,Rivaille!-

-Ne hívj így. Te ne. A te szádból jobb hallani a "Levit". Viszont most aludjunk.-Majd befeküdt mellém az ágyba,és szorosan magához húzott engem.

Aznap este egy kellemes, nyugtató ritmusra aludtam el,méghozzá Levi szív dobogására.