Hero | TAEKOOK

1. Fejezet: A Mester és a Paprikajancsi

Undorító, mocskos világban éltünk régen, ennek pedig meg is lett a következménye.
Az emberiség itt áll, a kihalás szélén, körbevéve bibere sanguinemekkel - ez latinul annyit jelent: vért iszik. Nyugalom, van egyszerűbb nevük is, mégpedig az, hogy bisang.
Ötvenhárom évvel ezelőtt elterjedt egy vírus - az emberek nem bírtak magukkal, ki akarták fejleszteni a halhatatlanságot, ám ez nem teljesen úgy sikerült, ahogy tervezték. A szérum örök életet adott, de lettek bizonyos... mellékhatásai, mint például az, hogy éhezni kezdtek az emberi vérre, húsra, szépen lassan lerohadt róluk a bőr, a szemük fekete lett, mint a démonoknak, a fogaik kihegyesedtek, ilyesmi. Annyi szent, hogy hiába születtem bele ebbe a világba, ahol már természetesnek számítanak a bisangok, még én is szokatlanul ocsmánynak látom őket. Ez a betegség pedig ragályos lett. A kísérleti alany megfertőzte a tudósokat, majd szépen lassan majdnem mindenkit. Voltak olyanok, akik immúnisak voltak, ők alakították ki a mostani lakhelyünket.

Nagyon furcsa belegondolni, hogy valaha ezek a lények is ugyanolyan emberek voltak, mint én. Sokat agyalok ezen. Igazából nem csak ezen szoktam, hanem úgy összességében mindenen, ami a világgal kapcsolatos.
Természetesen mi, az emberiség megmaradt része sem vagyunk teljesen védtelenek. Az évek során rájöttünk, hogy ezeket a lényeket nem mellkason, nem fejen, de még nem is gyomron kell megsebezni, hanem vagy a szemeiket, vagy a füleiket kell eltalálni. Ehhez nagyon jól kell tudnod célozni - hiszen ezek a valamik rettentő gyorsak és ravaszak is -, utána pedig el kell őket égetni, vagy lefagyasztani. A két véglet.
A másik nagy felfedezésünk az egy orvosság volt, ami védelmet nyújtott nekünk, hiszen amint beadták, immúnisak lettünk a bisangokra - azaz a harapásuk nem változtat át minket, a mérgük pedig nem öl meg. Szóval ezt az ellenmérget minden csecsemő megkapja egy éves korában.

Kísérletek folytak azzal is, hogy ha egy átváltozott példánynak beadják ezt a szert, visszaváltozik-e, de sajnos ez az elmélet megbukott, ugyanis csak még vadabbá, vérengzőbbé tette őket. Azóta is próbálkoznak kifejleszteni az ellenszérumot, amitől visszaváltoznak emberré, de egyelőre nem jártak sikerrel.

Tizenhét éves kortól kell bevonulni a katonák közé, ha alkalmas vagy rá. Addig tanítanak minket, edzenek, s van olyan, aki már az edzést sem bírja. Az olyanokból orvos, vagy kutató, tanító, élelmező válik.
Nekem édesanyám mindig azt mondta, hogy bukjak el az edzéseken, mert akkor nem kell kimerészkednem az emberi területről, így nem kerülök veszélybe. Sokan csinálják ezt, hogy a szánalmas kis életük ne kerüljön veszélybe.
Nos, az én esetemben az anyám most valahol odakint van, és emberi húsra éhezik. Biztosan fájna ez nekem, ha nem készítettek volna fel erre az esetre. Először sokat sírtam, rémálmaimban láttam anyát... olyanként. De mára már, mintha anya nem is létezett volna soha, mintha csak egy álomkép lenne a tökéletes világról, amiért harcolnom kell.
Erre tanítottak engem, és mindenkit.
Hiába vagyok nyeszlett, vékony, bírom az edzéseket, én katona leszek - ez minden álmom.
Szeretnék találkozni mindenki hősével, az én legnagyobb példaképemmel, Jeon Jeonggukkal. Nála jobb katona nincsen, és szeretném, ha fele annyira jó lehetnék, mint Ő. Régóta követem figyelemmel, de mindig tud valami újat mutatni. Azt mondják róla, hogy Ő azon kevesek közé tartozik, aki a szérum nélkül is immunis, de mivel ezt a születésekor nem tudták megállapítani azonnal, így az oltást is megkapta. A bisangok meg sem merik közelíteni.
Emlékszem, még kicsi voltam, amikor megismertem Őt. Nagy szenzáció volt akkor a fiatal katonafiú, aki hidegvérrel öli a bisangokat. Nem értettem, hogyan képes rá, hogyan képes megölni egy élőlényt, de utána megtanultam én is, hogy ezeket a teremtményeket nem szabad sajnálni. Megtanították nekünk ezt is.
Témához visszatérve, azóta csodálom Jeonggukot, de még sosem találkoztam vele. Nem vagyunk sokan, csupán olyan háromezer-hatszáz ember, ha maradt, és én mégsem találkoztam még Vele. Ez most elég hihetetlennek hangozhat, de egyszerű a magyarázat: Ő mindig a katonai részlegben van, én pedig az iskolaiban.
De ma minden megváltozhat. Most töltöm be a tizenhetet, átkerülök én is oda, ahol a katonák laknak. Ott kapok majd kiképzést az adott mesteremtől, majd én is képes leszek harcolni.
Végre bosszút állhatok a családomért!