Azon a nyáron /BTS FF/ ✓

1.fejezet

Oké. Mit tennél, ha a családi nyaralás közepén betoppanna hét iszonyatosan tehetséges fiú, akik nem mellesleg a kedvenc K-Pop bandád és minden álmod az, hogy találkozz velük. Sírnál, sikítoznál esetleg csak simán lefagynál, ugye? Jó neked. Én még rendesen reagálni sem tudtam. Éppen a gyönyörű kilátást csodáltam a tengerparti nyaralónk teraszáról és azon gondolkoztam, hány videót néztem már a fiúk nyaralásáról, és mennyire szeretik a tengert. Ott tartottam a gondolatmenetben, hogy milyen király lenne, ha véletlen összefutnék velük, amikor kinyílt a terasz üvegajtaja és nagy trappolással valaki kijött. Mivel háttal voltam, nem voltam benne biztos, hogy ki az, szóval fogtam magam és megfordultam. Már épp nyitottam volna a számat, hogy elküldjem az illetőt melegebb éghajlatra, amiért megzavart az álmodozásban. Csakhogy nem egyvalaki volt előttem. Hanem hét különleges fiú, akik tiszta szívből mosolyogtak rám. Igen, kedves olvasó, arról a hét fiúról beszélek. A BTS-ről. Ott álltak előttem teljes életnagyságban. És én ahelyett, hogy örömömben elsírtam volna magam, vagy sikítozva a nyakukba ugrottam volna esetleg jéggé fagyva álltam volna, csak ennyit kérdeztem, összes koreai nyelvtudásomat felhasználva: 

- Ti meg mit kerestek itt? 

Igen, tudom. Röhejesen kezelem a stresszhelyzeteket. Ennek ellenére a fiúk szinte egyszerre nevették el magukat. 

- Talán nem örülsz nekünk? - kérdezte Jimin, nagy meglepetésemre magyarul. 

- Hát, izé... dehogynem, csak... na, szóval - dadogtam összevissza. 

- Nyugi, nem kell magyarázkodnod - intett le Suga. 

- És a kérdésedre válaszolva - lépett előrébb Tae. -, épp erre van dolgunk és meghallottuk, hogy egy kedves ARMY is itt tartózkodik a városban. 

- Gondoltuk, meglátogatjuk - kacsintott Jimin és beletúrt a hajába. Istenem, hogy ez élőben milyen szexin nézett ki. 

- És hogyhogy tudtok magyarul? - kérdeztem még mindig döbbenten. 

- Hát igazából ez egy hosszú sztori, de a lényeg, hogy tudunk és kész - vonta meg a vállát Suga. 

- Najó, ez egyre furább - motyogtam magamnak. Rap Mon pedig meghallhatta, mert kedvesen megkérdezte. 

- Mit mondasz? - Felnéztem rá és picit elpirultam. 

- Oh, semmit - legyintettem. - Öhm, kértek valamit inni? - próbálkoztam. 

- Ó, ó, én kérek - kezdett el ugrálni Tae, kezét a magasba emelve. 

- Jó - nevettem el magam. Előreindultam, hogy mutassam az utat, bár már biztos tudják, ha egyszer a teraszig eljutottak. Elengedtek maguk között, hogy odaférjek az ajtóhoz és útközben megcsapott az illatuk. Azt hittem, hogy ott helyben elájulok, de szerencsére nem történt ilyesmi. Megfogtam a kilincset és lenyomtam, de az ajtó meg se mozdult. 

- Mi a...? - rángattam összevissza. - Asszem' ez beragadt - sóhajtottam. 

- Megpróbálhatom? - lépett oda Jungkook. Ránéztem és bólintottam. Jungkook keze rákulcsolódott a kilincsre, én pedig arrébb léptem, nehogy véletlen megüssön. A maknae nagy levegőt vett és egy hatalmas rántással kinyitotta az ajtót. És ezzel a mozdulattal egyenesen hozzám vágta. Az üveg csattant az arcomon én meg a földön találtam magam és kezemet a sajgó részre szorítottam. A srácok ijedten néztek rám, aztán elkezdték Jungkookot csapkodni. 

- Azta - szólaltam meg, mire mind rám néztek. - Először találkozunk és máris leütsz - néztem fel rájuk. Vagyis inkább Jungkookra. Szegény elég rosszul érezte magát, látszott rajta. Megnyugtatásképpen elmosolyodtam. Vagyis inkább csak akartam, de hirtelen éles fájdalom hasított az arcomba.