Azon a nyáron /BTS FF/ ✓

2.fejezet

Szeretek a tengerparton sétálni és élvezni, ahogy a szél belekap a hajamba. Sokszor csak leülök a homokba és lábamat a hűs vízbe dugom.

Mondjuk a fiúk miatt erre nem volt lehetőségem, de még így is élveztem. Tae azonnal elkezdett rohanni a vízben, ezzel együtt le is fröcskölt minket. A legtöbb vizet Jimin kapta, szóval megkergette a hyungot.

Egy pillanatra álltunk csak meg, hogy megcsodáljuk a naplementét, aztán tovább sétáltunk. Egész idő alatt kérdezgettek, hogy akkor mióta is vagyok ARMY (itt Tae kijelentette, hogy kerek egy órája, mi meg jót röhögtünk), melyik a kedvenc számom tőlük (az INEED U, természetesen) és ki a biasom (nem mondtam meg nekik, mert ezt nem illik az illető szemébe mondani). A kedvencemet illetően, nagyon igyekeztek kideríteni, hogy ki lehet az, de csak annyit voltam hajlandó elárulni nekik, hogy szeretem a mosolyát. Erre elkezdtek egymásra mosolyogni, hátha rájönnek. De nem jöttek rá. Még szerencse.

Egy idő után teljesen megkergültek és elkezdtek rohanni a parton. Én meg csak néztem utánuk és kényelmesen sétáltam tovább. Nem mentek messzire, mert valaki észrevette, hogy lemaradtam, ezért megálltak és bevártak.

- Miért nem futottál velünk? - vont kérdőre Suga.

- Nem futhatok - vontam vállat.

- Miért? - lepődtek meg.

- Volt egy műtétem - néztem le a lábamra. - Nagyon csúnyán kifordult a bokám és elszakadt egy ín. Megműtötték ugyan és meggyógyult, de nem futhatok.

- Hé, miért nem mondtad előbb? - lépett oda Jin és megpaskolta a fejemet.

- Jól érzitek magatokat, nem? Ez a lényeg - mosolyodtam el.

- Jungkook, azt hiszem a beceneved teljesen illik rá - nézett rám Rap Monster. - Tényleg egy szent.

- Azért ne ess túlzásba - nevettem fel.

- Nem szoktam - vigyorodott el.

Egyszercsak feltámadt a szél és a csontomig hatolt a hűvös levegő. Megdörzsöltem a karomat és körülnéztem. A hold kerek képe kedvesen nézett le a tengerre, meg ránk. Az égbolt tele volt csillagokkal és felfedezni véltem a Göncölszekeret.

- Fázol? - kérdezte Jin.

- Kicsit - bólintottam-

- Fiúk,kinek van egy fölös pulcsija? - fordult a többiek felé.

A kérdést teljesen helyénvalónak éreztem, ugyanis összesen két tagnál volt pulóver. Jimin a nyakába, Jungkook pedig a derekára kötötte.

- Oké, ki adja oda a pulcsiját a Hercegnőnek? - nézett rájuk Jin-Anyu.

- Majd én - mondták egyszerre.

- Csak egy kell - forgatta a szemét a legidősebb tag.

- Sorsoljátok ki! - zárta le a kezdődő vitát Hope.

A fiúk egy gyors kő-papír-ollóval akarták eldönteni, hogy ki legyen a nyertes. Pechükre mindketten papírt mutattak.

- Ez így nem lesz jó - rázta a fejét Suga. - Én tudom, hogy csináljuk.

Megragadta a kezemet és kicsit távolabb húzott a többiektől.

- Nos - kezdett bele. - , a lényeg az, hogy becsukod a szemed, én pedig  néhányszor megforgatlak. Az elején a fiúk egy méterre előtted és mögötted állnak majd. Miután megforgattalak, úgy fogsz beállni, hogy a két oldaladon lesznek. Még mindig csukott szemmel mutass az egyik irányba! Akire mutatsz, az adhatja neked a pulcsiját. És most, hogy így eszembe jutott, inkább bekötjük a szemed. Tae, kérem a csuklódról a kendőt - nyújtotta a kezét V felé.

A fiú készségesen átadta a kendőt és Suga bekötötte a szemem.

- Ekkora hűhót egy pulcsiért? - hallottam Hope hangját.

- Akkor kezdődjön - fogta meg a vállam Suga. Megforgatott egyszer, kétszer...ötször...nyolcszor. Aztán tíznél megállt és fél vállamat fogva (nehogy elessek) felszólított, hogy mutassak jobbra vagy balra.

Nagyon koncentráltam, hátha hallok egy kis neszt, de a fiúk csöndben voltak. Egyet gondoltam és óvatosan emelni kezdtem a jobb kezemet. De hirtelen megfordult a szél és egy nagyon ismerős illatot hozott magával. Gondolkodás nélkül mutattam a bal oldalamra. Suga levette a kendőt és abba az irányba néztem, amerre mutattam.

Ott állt, kezében a pulcsival, és felém nyújtotta. Amikor elvettem tőle, rám villantott egy féloldalas mosolyt és ellenfeléhez fordulva kinyújtotta a nyelvét.

- Ne már! - siránkozott Jimin. - Miért őt választottad?

- Igazából ez szerencse kérdése volt - nyugtatta Suga.

 Én eközben belebújtam a pulcsiba, és mosolyogva konstatáltam, hogy kicsit nagy rám. Az ujjaim épphogy kilátszottak belőle, az alja leért a combom közepéig. Felhúztam a cipzárt és csatlakoztam a fiúkhoz. A további időben Jimin bevágta a durcát (mondtam én, hogy belül még kisfiú), Jungkook viszont feltűnően jókedvű volt.

Azt hiszem már három órája sétálgattunk és időközben visszafordultunk. Nagyjából tizenegy óra lehetett, amikor visszaértünk a nyaralóhoz. A fiúk már nem jöttek be, ezért az ajtóban köszöntek el tőlem. Egyesével megöleltek és jó éjszakát kívántak. Végül megadták az elérhetőségüket, hogy tudjunk beszélni.

Már épp elindultak és kiléptek a kapun, amikor eszembe jutott valami.

- Jungkook -  futottam utánuk. A maknae kíváncsian fordult meg, de a többiek tovább mentek. -Itt maradt a pulcsid - lihegtem.

Elkezdtem lehúzni a cipzárt, de félúton lefogta a kezem. Meglepődve néztem fel rá.

- Tartsd meg! - mosolygott, aztán lehámozta a kezemet a cipzárról és felhúzta helyettem.

-Biztos? - döbbentem le.

- Persze - bólintott. - Nekem van egy csomó másik.

- Hát izé. Köszi - pislogtam zavartan.

- Szívesen - mosolygott tovább, aztán intett egyet és a többiek után szaladt.

Bementem a házba, köszöntem a szüleimnek és a szobámba érve az ágyra vetettem magam. És megállás nélkül vigyorogtam. Aznap éjjel a pulcsiban aludtam. Jungkook nem is sejti, mennyit jelentett nekem az a pár perc. Hiszen ő a biasom. Vagy mi a szösz.

Hali ^^ Az előző résznél ugyan nem írtam semmi bevezetőt, de most megteszem :) Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész, és tűkön ülve várod a folytatást...Ami bizony lesz... sőt ha minden jól megy egyre izgibb lesz ;-; Szóval, ha tetszett dobj meg egy csillaggal vagy mondj véleményt, mindkettőt szeretettel fogadom ^^