Vámpír a pincéből! (Javítás alatt!)

4

Mikor felébredtem Ed szobájában találtam magam, és persze melettem volt ő is. Boldogan aludta az igazak álmát még miközben engem karolt át. Szép lassan kiszabadítottam magam, és elmentem a hátsó kertbe.
Még mindig értetlenkedek. Tudom mi történt tegnap, de nem bírom felfogni. Azt mondta szeret? És hogy én is szeretem őt? A gondolatba bele vörösödtem.  Nem tudom. Már semmit nem tudok. Most mit kéne csináljak? Gondolom most ő azt hiszi, hogy szeretők vagyunk.
-Jaj... ez nem lesz jó.- sóhajtottam fel.
-Mi nem lesz jó?-kérdezte egy hang mögüllem.
-Ed?- kérdeztem miközben ő hátulról át ölelt.
-Igen?-suttogta a fülembe miközben nem eresztett. Ledermettem. Mit csinájjak? Jobb ötlet híjján kibujtam az öleléséből, és az értetllenkedő Ednek így válaszoltam.
-Hamarosa reggeli, és fel is kéne öltözni. -majd berohantam az épületbe. A szivem őrülten dobogott az arcom lángokban állt. Mi ez ha nem szerelem? De úgy érzem, én erre még nem állok készen. Nem értem.
Gondoltam Ed nem tud ilyen gyorsan vissza érni, ezért gyorsan át tudnék öltözni a szobában, mert lusta vagyok most át cuccolni a fürdő szobába. Valami hatalmasat tévedtem. Egy szál sortban, és melltartóban voltam amikor rám nyitott.
-Layla?-kezdte de a fejébe repült egy párna, addig gyorsan a takaró alá bújtam, be az ágyba.
-Valami baj van? -ült az ágy szélére.
-Igen.
-Mi a baj, tudok segíteni? -hajolt felém.
-Csak kérlek menj ki a szobából. -mondtam a takaró alól.
-Miért kerülsz?
-Nem kerüllek.
-Layla.- mondta durcisan és lerántotta rólam a takarót. Ott feküdtem az ágyon egy szál nadrágban, melltartóban, és lerántja rólam a takarót. Kész elegem van. Felkaptam a pólóm, és kirohantam a szobából otthagyva a meglepődött vámpírt.  Dühösen csörtettem végig a folyosón. Idióta Ed. Ha kérem, hogy menjen ki miért erőszakoskodik? Hirtelen hangokat halottam.
-Azért fogadtad el magad, hogy a vén szartól megszerezd a kulcsot, hol van?!- kérdezte egy ingerült számomra ismeretlen hang.
-Az unokájánál.-halottam Ed halk hangját.
-Értem az unokájánál. Akkor öld meg, lopd el, bármit csinálhatsz, de szerezd meg a kulcsot.
-Az unokáját irányítás alatt tartom. Van egy vers ami elvezet a kapuhoz, és azt csak a lány tudja megfejteni.-mondta Ed magabiztosan. Nem tudtam felfogni a halottakat. Ezek szerint kihasznált? Elrohantam miközben könyeimmel küszködtem... megint...  Mondtam egy kész hülye vagyok. Mintha hirtelen a Jégvarázsban érezném magam. Valaki ásson el, tüntessen el. Úgyse tartozom már semelyik világhoz.... Csak mardosott valami, de ez más volt mint a féltékenység, már megint mi ez?  Ezek szerint minden amit mondott, hogy szeret.... hazugság volt.. ahh komolyan mondom elegem van ebből a hülye "szerelem" dologtól. Bárcsak megszünne.

-Ott van, arra ment, kapjátok el! -halottam ordításokat mögüllem. Én csak futottam amikor valaki berántott egy fal mögé, és tipikus fimbe illő jelenetként a támadóim elfutottak előtünk. Fogadjunk, hogy Ed az.
-Mit akarsz? -fordultam meg indulatosan.
-Csak segítettem.
-Többé ne segíts nekem. Igazam volt nem tartozom ide.
-Mi történt?-kérdezte dühösen.
-Talán neked kéne tudnod a legjobban, és talán rájöhetnél magadtól is.
-Nem értem miről beszélsz.
-Kihallgattam a beszélgetéseteket. Még mindig nem érted? Csak kihasználsz, és biztos hazudtál, hogy szeretsz, hogy maradjak. -futottam volna el, de a két vállamnál erősen megmarkolt, és a falhoz nyomva tartott. Szememet folyamatosan lesütöttem.
-Nem hazudtam, én tényleg szeretlek téged, és nem akarlak kihasználni csak hazudtam a bátyámnak, hogy megvédjelek.
-Bátyád?
-Igen.- mondta halál komoly arcal. Mi történik, ha ez is hazugság?
-És ha most is hazudsz?- kérdeztem suttogva, lesütött szemmel.
-Nem hiszel nekem? -kérdezte csalódottan. Megráztam a fejem.
-Nem tudom.-mondtam kétségbeesetten. Ed csak elmosolyodott, és megcsókolt. Hirtelen valami érzés a hatalmába kerített, mintha az a beszélgetés meg sem történt volna mintha felhők között jártam volna. Mi van velem? És mi ez? Még nem eresztett el. Miközben ajkunk összeért az arcomat vizslatta. Egyenesen a szemembe nézett ami csukva volt. Majd elengedett.
-Ezt miért csináltad?- kérdeztem dühösen.
-Azért, hogy bízz bennem. Mert olyan lányt akit nem szeretek azt nem csókolom meg. Én szeretlek téged a legjobban. -átölet. -Nem a kulcsért tartlak magam melett, nem szeretnélek kihasználni. Hiszel nekem?-csak bólogattam.
Gúnyos tapsot halottunk.
-Gratulálok nektek. Végre happy end lett?
-Te ki vagy?-kérdeztem.  Ed sóhajtott.
-Ő a bátyám.- mutatott a férfira. Öltönyben volt, igazi úriember kinézettel, hátranyalt szőke haj, kék szemek. Ha egy átlagos lány lennék már rég eldobtam volna az agyam.
-Szép munka Ed, meglett a kulcs? Vagy a hely ahol a kapu van?
-Nem.- vágta rá Ed.
-Haszontalan vagy mint mindig, beleszeretsz egy emberbe? Szánalmas.
-Véletlen nem tetted meg ezt te is? -a lenyaljt hajú ledermett. -Tudom, hogy őt akarod feltámasztani a kívánsággal. De ő már meghalt, mindenki egyszer élhet, és nem lenne fair ha valaki kétszer.
-Halgass! Te ezt nem értheted!
-De értem, én sem akarom elveszteni Laylát, és ha elveszteném bárhogy próbálnám visszahozni. De szerinted ő boldog lenne ha újjá éledne? Nem is tudod, hogy fog újjá éledni. Csecsemőként? Vagy az is lehet, hogy majd nem lesznek emlékei! Ekkorát nem kotckáztathatsz!- Ed bátyja lesütötte szemeit, majd összerogyott, és keserves zokogásba kezdett. Szerelmes volt, és a halott szerelmét vissza akarta hozni az életbe. Ed a kezdetekben valami hasonlót mondott. A vámpírok rengeteg ideig élnek, és ha beleszeretnek egy emberbe az hamar meghal, és már nem tudnak másba szeretni. Vagy valami ilyesmit mondott.
Ed odament vígasztalni bátyát, én csak néztem a jelenetet.

Este volt már, a hold is magasan járt. Találtam egy eldugott kis szobát ahol van egy erkély, és most onann szemlélem az égboltot. Hogy ha Ed tényleg szeret, akkor biztos olyan lesz mint a bátya miután meghalok. Kész őrület.... Valaki tüntesse el körüllem ezt a hülye rózsaszín felhőt mert meg fogok fulladni. Az erkély ajtó nyikkant egyet. Legtöbször Ed oson a hátam mögé. Megfordultam, nem volt ott senki.
-Ed? Te vagy az?- kérdeztem.
-Nem. -szólt egy hang.
-Ki vagy?
-Erik. Ed bátyja.
-Ebben a családban csak E betüvel kezdődő nevek vannak? Edward, Emma, Erik.
-Hát igen.
-Miért vagy itt?
-Szeretnék kérdezni, és kérni valamit.
-Igen?
-Szereted az öcsém?- fura képet vághattam az biztos. -Bocs, átfogalmazom. Szereted Edet? -kérdezte. Megfordultam, hogy ne lássa zavarom, mert lángolt a fejem, és úgy válaszoltam.
-Igen.- hogy a búbánatos bika batájának szöszébe voltam képes kimondani?!
-Tudod ő is szeret téged, de nagyon, és nem akarom, hogy szenvedjen mint én. Ha nálad a kulcs, és tudod merre a kapu, kívánd azt, hogy legyél vámpír. -hirtelen megfordultam. A szemem kikerekedett, talán még az állam is leesett.
-Ez lehetséges?
-Ha jól tudom igen. Még nem múltál el tizen nyolc?
-Úgy nézek ki?
-Akkor lehetsz. Az emberek tizen nyolc éves korukig nőnek átlagosan. Nem tudom a pontos magyarázatot, de ez a lényeg.
-Köszönöm. -suttogtam.
-De aztán a kérdésnél el ne szúrd.
-Oké. -mondtam, és Erik elment. Én leültem a földre, hátamat a korlátnak támasztottam, és elaludtam.