true love | eddie redmayne [hu]

[1]

„Nem érti muszáj elérnem ezt a gépet." Mondtam a pult mögötti hölgynek. „Kérem?" Rám nézett és megforgatta a  szemeit.

„Nem. Szabályellenes. A következő járat New Yorkba holnap indul." mondta.

A következő járat New Yorkba reggel 5:30-kor indul és most délután 5:30 van. A házam 2 órára van a repülőtértől, ezért azt gondoltam inkább itt megvárom.

Semmit nem szóltam vissza, majd leültem egy székbe. Teljesen egyedül voltam. A nővéremet megyek meglátogatni New Yorkba, mert a férje 8 éve házasság után elhagyta. Siránkozva hívott fel, hogy hogyan szakított vele. Mint jó testvér, mindent eldobva rohantam a repülőtérre.

20 Perc ülés után kezdett kényelmetlenné válni a széken várni, ezért úgy döntöttem veszek egy kis kávét. Nem volt nálam sok poggyász, ami jó volt. Nem volt időm sok mindent pakolni.

A kávézóhoz vezető úton, úgy döntöttem felhívom a nővéremet, hogy késni fogok.

„Ne, Sarah, csak érd el a járatod." A testvérem Jane, figyelmeztetett, hogy ne késsek. Elcsodálkozott.

„Bocsi J. Holnap ott leszek. Szeretlek." Leraktam a telefont és folytattam az utamat a kávézóhoz.

Őrült hosszú volt a sor. Valószínűleg azért, mert mindenki most utazott vagy nyaralt. Amint végre sorra kerültem, megrendeltem az italomat.

„Egy kávét szeretnék." mondtam az eladónak.

„Itt a visszajáró." motyogta.

Fogtam a kis táskámat és leültem addig, amíg nem készül el az italom. Pár perccel később valaki a nevemet kiáltotta.

„Köszönöm." mondtam az eladónak és visszamentem a terminálhoz, ahol az előbb voltam.

Amikor visszaültem, elővettem a laptopomat és elkezdtem dolgozni. Utáljuk a közzétételt nevezetű vállalatnál dolgozom. Nagyjából annyiból áll a munkám, hogy kéziratokat olvasok és kávéért megyek ha kell. Megnéztem az időt. 6:37 volt. Ilyen gyorsan eltelt ennyi idő?

Hirtelen egy elég erőteljes brit akcentusú hangot véltem felfedezni mögöttem. Telefonon beszélt.

„Igen. Nem. Ott kell lennem! Nem tudod megcsinálni ezt a menendzseremmel? A következő járat New Yorkba 11 óra múlva indul. Csak-én-oké! Ott leszek amilyen gyorsan csak tudok. Viszlát." Letette a telefont. Csodálkoztam, hogy miért kell New Yorkba lennie ilyen sürgősen, de nem mondtam semmit. Mit keres egy brit gyerek Los Angelesben, amúgy?

„Bocsi az előbbiért." mondta. Fekete pulóvert és szemüveget viselt.

„Semmi gond." válaszoltam.

Felismertem a hangját, de nem emlékeztem honnan olyan ismerős.

„Bár van egy kérdésem.." majd a férfi felé fordultam. Néha nem tudom befogni a szám.

„Igen? Mi az?" suttogta.

„Miért vagy így felöltözve?" az arca megmerevedett és elindult. Ahogy elfutott, elhagyta a szemüvegét.

„Te Eddie Redmayne vagy! Szerepeltél a Mindenség elméletében, A Dán lányban és a Hickben. Várjunk csak. Van egy új filmed ami most jön ki" ujjait a számra tapasztotta.

„Shhhh! Nem akarom, hogy felismerjenek. Csak halkan. Gyere." mondta és megfogta a kezemet, hogy elvigyen valahová. „Oké, mindent megteszek neked, hogy ne mondj egy szót se. Aláírhatok neked valamit, vagy adhatok jegyeket az új filmemre vagy valami ilyesmi."

Sikítani szerettem volna, de nem tudtam. Próbáltam jól színészkedni. Ami nem működött.

„Ne aggódj. Nem fogok semmit sem mondani. Sarah vagyok." Nyújtottam a kezemet, hogy üdvözölhessem. Először hezitált, de megrázta a kezemet. „Tulajdonképpen én is New Yorkba megyek." mosolyogtam.

„Te? Miért?" olyan hangon mondta, mintha tényleg érdekelné amit mondok.

„A testvéremet elhagyta a férje és nagyon ideges lett." mondtam neki. „Felhívott és eldobtam mindent amit csináltam, rohantam a repülőtérre."

„Ez nagyon édes." mondta mosolygósan.

Nem tudom mi volt ez, de Eddie olyan bájos volt.

„Hát, ő a legjobb barátnőm." válaszoltam.

Eddien egy feszülős fehér v kivágású poló volt. Haja kicsit hosszabb volt, ami még édesebbé tette. Egymás szemébe néztünk, amíg nem csörrent a telefonom.

„A barátom, Raymond az. Fel kéne vennem." mondtam Eddienek majd felvettem a telefont.

„Szia, R." mondtam a telefonba. „Mizu?"

Raymond és én 8. osztályos korunktól ismerjük egymást, amikor Nebraskába költözött azonnal barátok lettünk.

„Csak köszönni akartam. Nem érted el a géped?" kérdezte hangosan.

„Igen, valami gond volt a géppel, ezért elhalasztották holnap reggelig." mondtam Raymondnak a telefonba.

Eddie folyamatosan bámult rám az egész telefonálás alatt.

„Mindegy is, szia, R. Hamarosan találkozunk." mondtam, mielőtt letettem.

„Ki volt az?" kérdezte Eddie az aranyos akcentusával.

„A barátom, Raymond. 10 éve ismerjük egymást." hirtelen észrevettem mit csinálok. „Várjunk, miért mondom el ezt neked? Nem is ismerlek." nevettem.

„Mert bájos vagyok." mondta Eddie és kacsintott egyet. „Azért is mert filmsztár vagyok." mosolygott.

„Lassíts. Mesélj magadról." mondtam. Ennél a mondatnál kezdődött minden.