Gyorsan eltelt 2 hét, addigra már biztosan szolgáltam ki,és megismerkedtem a másik kollégámmal és hát nem leszünk BFFek, de elvagyunk a csajjal. Ma van az első olyan nap amikor én zárok, kicsit félek, mert este 8-kor zár a kávézó és voltak már akkor elég furcsa ember ilyenkor erre felé. 6:28 van másfél óra és zárunk, szerencsére nincsenek sokan, 2 fiatal lány és egy pár. Belépett 2 férfi, az egyik magas, barna hajú, a másik alacsonyabb világos barna hajú, macsó típus. Idejönnek hozzám a pulthoz.
-Hello- köszönnek egyszerre.
-Sziasztok, mit szeretnétek?
-Egy kávét, feketén, légyszíves- mondta az alacsonyabb.
-Én egy dinnyés turmixot, kérnék.
-Más valamit?
-Nincs esetleg pitétek?-kérdezte az világos barna hajú.
-De van, epres. Az jó lesz?
-Tökéletes.
-Foglaljanak helyet és kiviszem.
Kivittem a rendelésünket, a magas gyors megitta a turmixot és ment is, de az alacsony maradt. Visszamentem a pulthoz és elkezdtem újságot olvasni. Eltelt 15-20perc amikor odajött hozzám, és kifizette amit rendeltek, de nem ment el hanem leüt.
-Amúgy hogy hívnak? -kérdezte.
- Katie Connel, de csak Katy, és teged?
- Dean Winchester.
És elkezdtünk beszélgetni, megtudtam hogy ők itt laknak, de gyakran utaznak el, egy családi vállalkozás miatt, és az a magas az öccse volt Sam és még a telefonszámát is megadta.
Mire észhez kapunk 19:49 volt, hogy eltelt az idő... Összepakoltam, de ő nem ment el.
- Te nem mész? -kérdeztem.
- Haza vigyelek? -kérdezte.
- Én kérdeztem hamarabb, de megköszönném.
-Akkor gyere.
Bezártam az ajtót és elindultam utána, és megláttam a kocsiját, és '67-es Chevrolet Impala.
-Gyönyörű kocsi. - mondtam még mindig lesokolodottan.
- Ő az én Baby-m. Na pattanj be.
Beszálltam, és elmondtam neki hogy merre kell menni. Mentünk már pár perce amikor hirtelen egy ember beugrott elénk, Dean elrántotta a kormányt és mint ha azt láttam volna hogy az ember szeme mintha fekete lett volna, de biztos csak képzelődtem, ahogy Dean elrántotta a kormányt elkördültünk és ennek hatására bevertem a fejem... És kép szakadás...
