Soha többet..|BEFEJEZETT|

18. rész

Luhan

Mikor a saját anyám szájából hallottam, hogy valakinek pénz adott, hogy boldoggá tegyen, elgondolkoztam az egész életemen. Tényleg ennyire rossz ember lennék? Pénz kellett Krystalnak ahhoz, hogy velem legyen. Az felől semmi kétségem, hogy az anyám semmit nem változott az elmúlt évek folyamán. De nem gondoltam volna, hogy lesz még egy olyan ember a földön mint ő, Krystal pontosan oda jutott az én szememben ahol az anyám van. Ennél lejjebb nem is süllyedhetett volna.

Ahogy kisétáltam a konyhából a dolgozószobámba vettem az irányt. Nem voltam dühös, egy cseppet sem. Inkább csalódott. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet fog tenni. Mindig is azt hittem, hogy ő a "tökéletes nő" De mint kiderült ő a legrosszabb nő a világon.

Kifordítottam a székem majd ledobtam magam. Nyakamat roppasztva vártam, hogy Krystal megjelenjen. De mint mindig most is az anyám beleavatkozott az életemben.

Ahogy megfordítottam a székem az anyám állt előttem. Az arcán könnycseppek folytak le majd a tekintetét rám szegezte, de ez a tekintet más volt.. Egy pillanatra azt hittem, hogy más. De nem, ez még mindig az a tekintet amit csak az én édesanyám tud előhozni.

Yan: - Fiam, kérlek ne haragudj. - szemeimet törölgetve léptem közelebb az asztalához. - Én csak...

Luhan: - Ne, kérlek ne folytasd. - nevetve dörzsöltem az állkapocsom.- Most menj ki, vagy jobb lenne ha haza mennél pihenni, Jessica majd kikísér.

Yan: - El kell, hogy magyarázzam ezt az egészet. De fiam, Jessica a feleséged miért vetted ezt az egészet ennyire a szívedre a saját feleséged előtt? - pislogva néztem rá.

Luhan: - Any... Menj ki kérlek.- tekintetem a földre szegeztem. - Áá.. És mondd meg Krystalnak, hogy azonnal jöjjön be. Köszönöm. Áá.. és még valami, szeretném ha a közeljövőben még ennyit sem találkoznánk mint most. És azt is köszönd meg a feleségemnek, hogy eddig is szóba álltam veled. Vigyázz magadra.- Székemmel hátat fordítottam és a hatalmas könyves szekrényemet bámultam.

Yan: - Sajnálom. - úgy tettem ahogy mondta, viszont nem tudtam annyiban hagyni ezt az egészet, ezért a konyhában várakoztam, hogy tudjak vele beszélni.

Krystal

Miután Luhan édesanyja elmondott mindent tudtam, hogy elástam magam az ő szemében és talán még a nővérem szemében is. Nem akartam vele beszélni, de sajnos muszáj a szemei elé állnom. Sajnálom, hogy azt gondolja én csak a pénz miatt voltam vele. De ez egyáltalán nincs így. Én teljes szívemből szerettem.

Próbáltam a legapróbb léptekkel az ajtója elé menni. Mikor a zárt kinyitottam, hallottam, hogy mekkorát sóhajtott. Ilyen csalódott sóhajt még életemben nem hallottam. Nem akarom ezt az egészet, nem akarok a szemeibe nézni. Félek.

Ahogy bementem láttam, hogy a hatalmas ablaka előtt áll. Az egyik kezével az üvegnek támaszkodott a másikkal a fejjét fogta. Miután az ajtót bezártam a tekintetét rám szegezte.

Egy ideig kínos csend volt köztünk.

Krystal: - Luhan...

Luhan: bólogatva néztem rá. - Hallgatlak.

Krystal: - Én sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom, én csak..

Luhan: nevetve túrtam a hajamba. - Ezért is pénzt adott az anyám? Megbeszéltétek, hogy mit mondj?

Krystal: - Nem! Kérlek, engedd, hogy elmagyarázzam.

Luhan: - Ma mindenki el akar nekem magyarázni valamit de fogalmam sincs, hogy mit. Te talán elmondod, hogy mi lehet az a dolog, vagy fizessek érte?

Krystal: nagy levegőt vettem, hogy újra belekezdjek. - Nem azért fogadtam el a pénzt az édesanyádtól, hogy téged boldoggá tegyelek.

Luhan: - Ó, szóval tönkre akartál tenni?

Krystal: - Nem! Had mondjam végig, kérlek. Én nem a pénzért csináltam ezt az egészet.

Luhan: - Le voltál égve? Nem volt mit enned? Nem volt hol laknod? Vagy mi a kurva élet.- fogaimat összeszorítva néztem rá.

Krystal: - Magam sem tudom. - nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás.

Luhan: - Na ne, ne sírj nekem. - nevetve mutogattam rá. - Mindig ezzel oldottál meg mindent, hogy elsírtad magad. Nem érdekel mennyit fogsz sírni, mindent elfogsz mondani, értetted?

Krystal: - Nem sírok. - szemeimet törölgetve szipogtam. - Nem tudom miért fogadtam el azt a pénzt... - szavaimba vágott mint mindig.

Luhan: - Én pontosan tudom. Elmondjam, hogy miért? Mert ugyan olyan vagy mint az anyám. Mert a pénz vezényel titeket. Ti nők... Nektek csak a pénz számít. Miért nem adtad el inkább magad? - nevetve öntöttem a poharamba a whiskyt. - Kérsz? Ááá.. nem, először fizess aztán kapsz.

Krystal: - Ebből elég! Nem vagyok valami holmi kis ribanc akivel így beszélhetsz. Így igaz, rosszat tettem. De ki nem tett már rosszat? Nézzünk inkább téged. Te tudtad, hogy ki vagyok.. Ó, még, hogy tudtad. Épp azért voltál velem mert tudtad, hogy Jessica a nővérem. Ja, aki most gyereket vár tőled, nem is egyet. Ja, és ő most a feleséged. Ja, hogy ő volt az első szerelmet aki tönkretett. Ja, hogy én mindig is téged hallgattalak a nővérem által. Ja, hogy mi mindvégig egy férfiról beszéltünk egymásnak. Ja, hogy te egy igazi seggfej vagy.

Luhan: vigyorogva kortyoltam az italomba. - És? Én talán pénzt adtam neki, hogy a feleségem legyen? Nem. Ő szeret, míg te kihasználsz minden embert.

Krystal: - És te? Te szereted őt? Vagy csak kihasználod mint minden embert? - szemöldökömet megvonva néztem rá.

Luhan: tekintetemet rászegeztem. - Szeret, és ez a legfontosabb.

Krystal: - Höhh. - nevetve néztem rá. - Csak kihasználod. De tudod, nem kellene ezt tenned. Ő most a gyerekeidet várja és te ezt csinálod vele?

Luhan: - Jesszus Krystal.- fejemet biccentve mutattam az ajtó felé. - Kris talán megjött már? Te használod ki szegény gyereket. Rád költi az egész vagyonát de neked az sem elég. Vagy még pluszba azért is fizet, hogy megdugjon?

Krystal: - Én semmi rosszat nem teszek senkivel. - közelebb léptem hozzá. - Viszont te.. te mindenkire csak a bajt hozod.

Luhan: - Oké, hát így állunk? Te aki egy szent angyal a nővéred férjébe vagy szerelmes. Te aki nem árt senkinek a legjobb barátodat felhasználod az ellen, hogy eltudj engem felejteni. De te is tudod, hogy engem nem lehet elfelejteni. Te tudod, Krisnek talán még rosszabb mint Jessicanak. Kris egyedül lesz miután elhagyod egy újabb pénzes fasziért. Kris gyerekkorod óta melletted van. - vállát megbiccentettem az ujjammal. - Hidd el, tőled rosszabb nincs a földön. - nevetve mentem el mellette.

Krystal: - Akkor miért vagy még most is szerelmes belém? Biztosan szereted Jessicat mert az első szerelmed volt. De én vagyok az akibe most szerelmes vagy és a jövőben is így lesz. Tudod, hogy miért? Mert én elfogadtalak olyannak amilyen vagy. Elfogadtam, hogy egy seggfej vagy. És azt is elfogadom, hogy gyerekeid lesznek és feleséged van. - újra előtört belőlem a sírás és csak zokogni tudtam a hátának dőlve. - Szeretlek Luhan!

Luhan: szemeimet forgatva álltam miközben rám támaszkodva sírt. - Krystal, mit művelsz?

Krystal: - Nem bírom tovább. Én csak boldog szeretnék lenni, veled. Én mindig csak azt néztem, hogy kinek mi lenne a jó. Soha nem számított, hogy nekem mi a jó. De most nem bírom. Szükségem van rád mert úgy érzem ha nem vagy velem lassan de biztosan belefogok halni. Szeretlek, érted? - kezemmel az ingét szoritgattam.

Luhan: - És a nővéred? És a gyerekeim? És Kris? - mondtam, az ajtót bámultam mert istenemre esküszöm úgy érzem mintha valaki hallgatolózni próbálna.

Krystal: - Most jelenleg egy cseppet sem érdekelnek. Nem tudok senki másra gondolni csak rád, csak ránk. - magam fölé fordítottam, hogy megcsókolhassam.

Luhan: - Neem én ezt nem tehe....

Az ajtónak a másik oldalától hang hallatszott. Tudtam, hogy valaki van ott.