Egy Uchiha karácsonyi szellemei

Boldogtalan karácsonyt

Utálok ilyenkor kimenni az utcára, mindenhol díszek, karácsonyfák, felelőtlenül költekező emberek,a rémes zenék. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor mindenki azt hazudja a másiknak, hogy szereti. Hányingerem van ettől álcától. Igaz, régóta nem tartom a karácsonyt. Minek? Ugyanolyan nap, mint a többi. Ezt persze a legtöbben nem értik, az egyetlen barátom, Naruto sem fogadja el. Vele nagyon hasonló a gyermekkorunk. Mindkettőnknek meghaltak a szülei, de ő nem ismerte őket. Pont a kórházba tartottak, mert beindult a szülés, mikor autóbalesetet szenvedtek. Csak Narutot tudták megmenteni. Az én szüleimet megölték. A vállalatunk egyik ellenfele lelőtte őket az én és a bátyám szeme láttára. A nagybátyánk, Madara vett minket magához. 

Gondolataimból az szakít ki, hogy valaki izomból veri az ajtót. Ez az én forrófejű barátom lesz. Odasétálok az ajtóhoz és szép lassan kinyitom.

- Meg tennéd, hogy nem ütöd szét az ajtómat? Mit akarsz? - kérdezem teljesen nyugodtan. Szinte beront a házba.

- A fejedet kéne szétütnöm. Mégis mivel bántottad meg Sakurát? Elegem van, hogy mindig rossz kedve van miattad. - ordít rám. Mégis mi köze ahhoz, hogy mi van velem meg Sakurával? 

- Ne üsd bele az orrodat mindenbe. Különben sem csináltam semmit. Unom már, hogy beleszólsz a dolgaimba. - mondom idegesen.

- Nem érdekel, hogy, de hozd rendbe. Holnap este, a karácsonyi összejövetelen nem szeretnék semmilyen feszültséget. - jelenti ki magabiztosan. 

- Attól nem kell tartanod, ugyanis nem megyek. Tudhatnád, hogy ki nem állhatom az ilyeneket. Miért gondolod, hogy ez most kivétel lesz? - most már kezd elegem lenni belőle.

- Gondoltam, egyszer túljutsz ezen az "utálok mindent és mindenkit" stíluson és talán végre hagyod, hogy boldog legyél. Egy nap erejéig megerőltethetnéd magad, legalább most karácsonykor. Tudod sokat jelentene valakinek. - erősen kihangsúlyozta az utolsó szót. Gondolom Sakurára célzott.

-Mindig is ilyen voltam, jó lenne ha túllépnétek rajta. Semmi okom sincs a vidámságra. A karácsony meg végképp hidegen hagy. Most pedig menj el. Te és Sakura hagyjatok engem végre békén. - próbálom elzavarni, már az agyamra megy.

- Nem voltál mindig ilyen. Itachi is ugyanazt élte át amit, te mégsem lett ilyen. Meg is értem, miért nem beszél veled. - miközben ezt mondta megindult az ajtó felé. Nálam viszont itt elpattant a húr. Lendítettem az öklöm, Naruto épp, hogy csak kivédte. Verekedés tört ki és 1 perc után már a földön kötöttünk ki.

- Mégis mit tudsz te rólam és a családomról? Fogalmad sincs mit éltem át a szüleim halála után. Itachi sem éppen ártatlan bárány. - kiabáltam, miközben tovább ütöttük egymást. 

Még negyedórán át püföltük egymást, egészen addig amíg ki nem fáradtunk.

- Tudod mit? Nem érdekelsz. Nem csak neked volt nehéz gyerekkorod. Én végeztem veled, Sasuke. Örökké kifogásokat keresel, nehogy véletlenül boldog legyél.  Csinálj, amit akarsz. - mondta, miközben kisétált. Az ajtó nagyot csattant, én pedig egyedül maradtam. Nem mintha ez zavart volna. Ugyan mi okom a boldogságra? Madara bácsikám pár hónapja halt. Ő nevelt fel engem. A szüleim halála óta, ő volt az egyetlen, aki az én érdekeimet nézte. Durva ember volt, sosem finomkodott. Megtanította nekem, hogy vezessem a céget és, hogy hogyan viseljem el a sorsomat. Hogy élveztem-e mikor ezeket a leckéket tanította? Egyáltalán nem. De az élet nem mindig habos torta.Leültem a dolgozószobámba és elkezdtem írni egy prezentációt. 2 nap múlva vége az ünnepnek és akkor minden ugyanúgy megy tovább. Legalább sikerül utolérnem magam.

9-kor felálltam asztaltól és elmentem lezuhanyozni. Ezután készítettem magamnak vacsorát és egy pohár vörösbor kíséretében elfogyasztottam. Beszedtem az altatómat és lefeküdtem az ágyba. Régóta altatón élek, e nélkül nem tudok mélyen aludni. Már éppen elaludtam mikor valami fényt látok magam előtt. A fénygömb kezd emberi alakot ölteni hirtelen. A szemeim kipattantak, mintha csak szellemet látnék.

- Sasuke. - szólít meg a fényes alak. Ezt a hangot felismerem.

- Madara? Mi ez valami rossz álom? - kérdezem magamtól.

- Ez nem álom Sasuke. Én vagyok az. - válaszol nekem ez a valami.

- Ne nevettess már. Hisz halott vagy. - győzködtem, leginkább magamat.

- Igen, meghaltam, most csupán a szellemként vagyok itt. Rajtam kívül még hárommal fogsz találkozni.Az elmúlt karácsonyok szellemével, a jelen karácsony szellemével és a jövő karácsonyainak szellemével. - mondja nekem.

- Nem kellett volna a gyógyszer mellé bort inni. Mégis miket álmodok? Ez nem a valóság. - hitetlenkedem.

- Figyelj már , kölyök. Nincs sok időm. Meg kell változnod, én már halott vagyok, nem tudom jóvá tenni a dolgokat. Neked még van esélyed rendbe hozni a dolgaidat. Ne végezd, úgy mint én. Magányos vénemberként, akit senki nem szeret. Hisz te sem szerettél engem, csak féltél tőlem. Remélem ez a kis utazás jót fog neked tenni és elkezded másképp látni a dolgokat. Viszlát, Sasuke. - tűnik el az alak.

Hirtelen kivágódok az ágyból. Jól van. Csak álmodtam, ez nem volt valóságos. Biztos túl sokat járt az eszemben a Narutóval való vita. Pár perc elteltével visszafekszem az ágyba. Még mindig győzködöm magam, hogy csak képzelődtem.