Egy Uchiha karácsonyi szellemei

Idei keserűség

Miközben a múlton rágódtam, elnyomott az álom. A fejem már zsongott az emlékeimtől. Azonban egy fénycsóva meging felébresztett. Most az előzőnél is furább alak jelent. Egy növényre emlékeztető férfi alak jelent meg, egyik oldala fehér, a másik fekete. Elég élénk lehet a fantáziám.

- Uchiha Sasuke. Az én nevem Zetsu, a jelen karácsonyának szelleme. Megfogjuk nézni az idei karácsonyt, hogy meglásd mit rontottál el.- szólal meg az előttem álló szellem.

- Hajrá. - mondom beletörődve, miközben kiszállok az ágyamból. Ismét megjelenik egy fénygömb és máshol találom magam. Várjunk csak...

- Ez nem is karácsonykor van. Ez pár napja történt. - nézek értetlenül.

- Ez egy fontos pillanat, mindenképpen kapcsolódik az idei karácsonyhoz. Inkább figyelj jól és gondolkozz. - utasít ez a Zetsu.

Nem akartam ezt az emléket látni. A kórházban vagyunk, 2 nappal ezelőtt. Be kellett mennem egy vizsgálatra és összefutottam Sakurával. 

- Miért nem szóltál, hogy itt vagy Sasuke? Ugye nincs semmi komoly bajod? - kérdezi Sakura aggódó tekintettel. Mindig is elgyengített mikor rám nézett a zöld szemeivel.

- Nincs semmi bajom, épp ezért nem akartalak terhelni vele. Ne aggodalmaskodj. - mondtam határozottan.

- Nem lett volna teher, ha szólsz nekem. Én törődöm veled. Sosem mondasz el nekem semmit. -miközben beszélt óvatosan végigsimított a vállamon, ami miatt furcsa érzés támadt bennem. 

- Nem kell beszámolnom neked az életemről. - lépek tőle távolabb.

- Most miért vagy ilyen velem? Amióta Madara meghalt teljesen bezárkóztál, még a szokásostól is jobban. Tudom, hogy fontos volt neked és ő nevelt fel, de nem kellene, hogy a gyász miatt eltaszíts magadtól mindenkit. Még Itachit is nyugtalanítja a viselkedésed.

- Hogy jön ide Itachi? - próbáltam elrejteni meglepettségem.

- Nos... beszéltünk vele rólad és... - vallja be kissé félve. Nem hiszem el, hogy a hátam mögött képes kibeszélni, ráadásul pont vele.

- Mi beszélni valód van nekem a bátyámmal? Ha valami mondanivalója van mondja el nekem. Neked pedig nem kellene beleártani magad a családi ügyeimbe, mert semmi közöd nincs hozzá. - felemeltem a hangom, szinte már kiabáltam -  És ne csinálj úgy mintha a barátnőm lennél, akinek gondoskodni kell rólam. Senkim sem vagy.

Könnyek gyűltek a szemébe miközben kimondtam a kemény szavakat.

- Igazán nyers vagy. - szólalt meg ez a Zetsu vagy ki, akiről el is feledkeztem időközben. 

Magamat sem értem, hogy miért mondtam ezeket, egyszerűen csak kicsúsztak a számon a szavak. Most már bánom,de valahogy meg kell értetnem vele, hogy én nem tudom viszonozni az érzéseit, nem tudom megadni neki amire vágyik. Nem látok semmi okot arra, hogy miért szeretne engem.

Pár percen belül feltűnik, hogy már nem is a kórházban vagyok, hanem az irodában. Már tudom, hogy a ma reggeli beszélgetesem fogom újraélni. Itachival. Ritkán beszélünk, akkor is csak az üzleti ügyek miatt. Amióta Madara meghalt végképp nem keresem a társaságát. Ő nem volt túl jóban a nagybátyánkkal, kevés időt töltött velünk, miután meghaltak a szüleink. Hamarabb kiutazott Amerikába, mint mi és utána inkább az egyetemi haverjaival töltötte az idejét. Magamra hagyott, egyedül kellett megbírkóznom a mindennel, emiatt sokszor összevesztem vele. Fagyos lett a viszony közöttünk, pedig régen olyan jó testvérek voltunk.