Charlotte Elizabeth Tomlinson
Munka után rögtön a kórházba siettem, hogy minél előbb anyával lehessek. Taxit fogtam, és amint beszálltam, bediktáltam a címet. Tíz perc alatt az épületnél voltam. Kifizettem a fuvart, majd a bejárat felé indultam.
A recepción köszöntem a pult mögött álló hölgynek, majd lifttel utaztam a harmadik emelet felé.
A szerkezet csilingelve jelezte, hogy a kívánt emeletre érkeztem. Kiszálltam, és rögtön a táskámban kezdtem kutatni, hogy elővegyem a pénztárcámat. Amint megtaláltam, kivettem belőle egy kis aprót, és a folyosón talalható kavéautomatából vettem magamnak egy pohárral a frissítő italból.
A koffeinbombámat kortyolgatva indultam tovább. Befordultam balra, és meg is érkeztem a magánkórtermekhez.
Az utolsó volt anyáé.
Amint az ajtaja elé értem, bekopogtam, és benyitottam.
-Szia anyu.-mosolyogtam rá, miközben visszacsuktam az ajtót.
-Szia Lottie. Gyönyörűen nézel ki.-hallottam gyenge hangját.
Egy halvány mosollyal közelítettem felé, majd leültem az ágya mellé.
-Hogy érzed magad?-kérdeztem.
Anya keserű mosolyra húzta a számat.
-Napról-napra gyengébb vagyok, szívem. Ez ellen nincs mit tenni sajnos.-mondta, míg végigsimított az arcomon.
Szomorúan bólintottam.
-Na de mesélj! Tetszik az új munkád?
-Nagyon. Végre azt csinálom, amit szeretek.-utaltam a sminkelésre.
-Hihetetlenül büszke vagyok rád Lottie.-mondta.
Mosolyogva néztem rá, és megfogtam a kezét.
-Szeretlek anyu.
-Én is téged kicsikém.-adott egy puszit a homlokomra.
Ez volt az utolsó alkalom, amikor anyával találkoztam. Rá egy napra, munka közben kaptam a hívást, hogy meghalt.
Éppen Daisy volt bent nála, amikor váratlanul rosszul lett. A hugom hívta az orvost, de akkor már késő volt.
Daisy zokogva hívta fel először Louist, majd engem, Dant és a többieket.
A bátyám ért oda elsőnek, közvetlenül utána én is.
Láttam, ahogy anya élettelen testét egy fekete zsákba teszik, és kitolják a kórteremből.
Most, fél évvel később az egész család itt ál a sírja előtt. Gyönyörű virágcsokrot vettünk, ami most a sírra volt helyezve. Hét gyertya égett a márványra helyezve, mindegyikünk nevében egy.
-Szeretünk anyu.-mondjuk egyszerre a testvéreimmel.
Aztán egy-egy puszit dobunk édesanyánk felé, az égbe, és hazaindulunk.
Sosem fogjuk őt elfelejteni.
Ő egy Angyal, aki örökké őrizni fog minket, és vigyázni fog ránk.
Remélem tetszett ez a kis szösszenet! :)
10. 22.
BINABASA MO ANG
Tomlinson family
FanfictionKülönálló, néha összefüggő történetek a Tomlinson-Deakin családról.