Bad girl/Befejezett/

36. rész

- Az lehetetlen.

- Látod? Már ő sem hiszi el. Mondtam, hogy fogyóznom kellene. – mondta a szőke hajú férfi. – Bocsánat az udvariatlanságomért. A nevem Gregory Smith vagyok a 3. király. – nyújtotta a kezét.

- Nagyon örvendek.

- Igazad volt. Már rád se lehet ismerni. Növesztettél egy kis úszó gumit.

- Ez nem igaz.

- Igaza van Matthewnak. Meghíztál.

- Már te is Scott?

- Érett felnőttek mi? – kérdeztem Mr. Watson fülébe súgva.

- Ne szólj semmit. Csak menjünk. – tolt ki a szobából.

A földszinten ott várt engem a törpe. Szúrós szemmel nézett rám.

- Bebizonyítottad, hogy a hatalom nem minden. – mondta. - Mindig lesznek nálunk erősebbek. Nem szabad másokra hárítanom a felelősséget.

- Mire akarsz ezzel célozni? – kérdeztem.

- Arra, hogy a saját lábamra fogok állni.

- Sok sikert kölyök. – simítottam végig a fejét és kimentünk.

- Nem akarom, hogy más férfiakkal ilyen kedves legyél. – ölelt meg hátulról Mr. Watson.

- Tanár úr, csak nem féltékeny? – nevettem.

- És akkor mi lenne?

- Miért az? Hiszen én már régóta csak téged látlak. – mondtam mire az arcom cékla vörössé vált.

Megragadta a kezem és elvezetett a kocsiig. Elindultunk valamerre. Rám sem nézett egész úton. A lakásánál álltunk meg. Nem szóltam semmit csak követtem őt. Amikor beértünk az ajtón a falnak nyomott és a szemembe nézett.

- Mr. Watson mit csin... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert megcsókolt.

- Nem bírom elviselni, ha közel kerülsz más férfiakhoz. Utálom, amikor megnéznek az utcán téged. Legszívesebben elzárnálak téged a világ elől. De nem tehetem meg. De azt akarom, hogy csak az enyém legyél és senki másért. Most biztosan azt gondolod, olyan vagyok, mint egy gyerek. De nem. Én, csak nem akarlak elveszíteni.

- Elég már. – mondtam lehajtott fejjel.

- Sajnálom én nem... - mondta és hátat fordított nekem. – Nagyon elsiettem nem igaz? Nem akartam. Biztosan haragszol. Várni akartam az érettségidig. De nem bírtam magammal saj...

- Ki mondta, hogy haragszom? – néztem fel rá. Az arcom olyan volt, mint a paradicsom. – Én csak zavarban vagyok. – mondtam halkan és hátulról átöleltem.

- Engedj el, mert nem akarok olyat tenni, amit nem akarsz. – fogta meg a fejét.

De így sem hátráltam. A vállához hajoltam és átfogtam a mellkasát. Nem tudom miért tehettem, mert csak ösztönösen cselekedtem. Megfordult és az ölébe kapva megcsókolt.

- Ugye tudod, hogy most nagyon rossz lány vagy?

- Büntessen meg tanár úr. – mondtam, mire megcsókolt és az ágyra döntött.

Aznap este megtettem vele. Sikeresen letettem az érettségimet. Dolgozó felnőtt lettem. Jelenleg 24 éves vagyok, és a Második vagyok. A rettegett kivégző feleség és boldogan mondhatom, hogy kismama vagyok. Viszont van ennek rossz oldala is.

Amikor hazafelé mentünk a nőgyógyásztól egy kamion a kocsiknak hajtott. Harry engem védett, ezért komolyabb bajom nem lett. Viszont ő súlyosan megsérült. Kórházba szállították, ahol ellátták. Viszont mikor jobban lett egy kicsit megszökött onnan.

Azok után nem láttam őt. Mindenki úgy könyvelte el, hogy meghalt, de én hiszek benne, hogy nem így van. Még az óta is várom haza az én szeretett férjemet.