Bad girl/Befejezett/

22. rész

       Lassan közeledik a Valentin nap és a Valentin napi bál is, amin kötelező megjelenni. Mindenki be van zsongva. Ilyenkor a legjobb bevallani annak, akit szeretsz, mert 80% arra, hogy összejönnek. Az én esetem lehetetlen, mert ő tanár. Suli után rögtön Samhez mentem edzeni. Így ment ez Valentin napig.

Amikor beértem a suliba mindenki elhallgatott hirtelen. Nem értettem miért ezért inkább bementem a terembe, ahol leültem a helyemre és bedugtam a fülhallgatót a fülembe. Nem vettem észre, hogy valaki megállt a padom felett, de mire észrevettem egy nagy csokor vörös rózsa volt a kezemben. Felnéztem, hogy ki az. Sam állt előttem vöröslő fejjel.

- Hát ez? – kérdeztem megszagolva a virágokat.

- Neked hoztam.

- És miért kapom? – kérdeztem, de egy mosoly terült el az arcomon.

- Egy kicsit hülyén néz ki, de ez a sikeres eredményeid miatt kapod. – nevetett kínosan.

- Gyönyörűek. Köszönöm.

- És be szeretném, majd mutatni délután az én Nagy Ő-met neked. – kacsintott.

- Már be is csajoztál? – nevettem.

- Aha. – mondta és elpirult.

- Akkor szaladj hozzá. – mondtam és visszaültem a helyemre. Ő pedig elment. Kíváncsi vagyok arra a lányra. De most vízbe kell tennem a virágot.

Felmentem a tanárihoz, hogy kérjek egy vázát a csokornak. Minden tanár kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Jó napot! Kérhetnék egy vázát?

- Természetesen. – jött be mögöttem az igazgató.

- Köszönöm. – mondtam mikor oda adta.

- És kitől kaptad a csokrot? – kérdezte és félszemmel valaki másra nézett.

- A Harmadiktól. – mosolyogtam büszkén.

- De hiszen ő nő. – nevetett.

- Nézze meg jobban. – nevettem.

Amikor visszaértem a terembe két fiú is oda jött hozzám és egy-egy csokrot adtak át. Elmosolyodtam. És megköszöntem.

- És ezt miért kaptam? Csak nem azért, hogy ne bántsalak titeket? – nevettem.

- Nem. Hanem, mert szebb vagy mikor mosolyogsz, ezért megbeszéltük, hogy oda adjuk ezt a két csokrot neked, hogy még egyszer lássuk a mosolyod. - mondta Emily.

- Nagyon kedvesek vagytok, de nem féltek tőlem?

- Igazából az erődtől félünk. – mondta Diego.

- Akkor ezért hallgatott el reggel mindenki.

A nap végére 6 csokrom lett. Olyan boldog voltam, hogy már lassan ugráltam örömömben. Sok mindent megértettem aznap. Nem kellett volna olyan negatívnak, lennek velük szemben. Megértőbb is lehettem volna.

Ez minden szép is jó, de hogy viszem haza ezt a sok virágot? Egy gyors ötlet illant át az agyamon. De nem kérhetem meg, hogy segítsen. Vettem egy mély levegőt és össze fogtam az összeset.

B