Fegyvert ragadva!

1.

Reggel 10-kor keltem. Szombat. Szeretem a szombatokat. Egy: nincs suli. Kettő: végre csinálhatom azt amit szeretek és amihez jól értek.

Ez alatt a gyilkolásról, a csempészésről és a kémkedést értem.
Igen. Kém vagyok. Nincs főnököm.

Viszont nem csak én végzem a piszkos munkát. A barátnőm Natasha is ezzel foglalkozik és a bátyja, Carl is.

Amikor még rosszul álltam anyagilag akkor e sötét gondolat babonázott meg. Elmentem egy klubba ahol szívesen fogadtak.

Luke volt a főnököm. Végeztem a piszkos melókat és meg kell mondanom, nagyon jól ment. Amikor már elég pénzem volt próbáltam leállni, de nem ment. Tulságosan élveztem. Élveztem ahogy szenvednek. Élveztem, hogy fölöttük lehettem. Élveztem ahogy megöltem őket. Tudom beteg vagyok. De egy napon rájöttem hogy minek hagyjam abba? Hiszen jól keresek. Mindenem megvan. És a legfontosabb: élvezem.

Most jelenleg nincs főnököm. Mindig mástól kaptam a melókat. Egyedül szeretek dolgozni. De aztán Natasha és Carl is képbe jött. Velük jól elvagyok. Néha segítenek, de még tanulnak. Nem annyira tapasztaltak. Én már jó vagyok benne mert hát több mint 4 éve ezzel foglalkozom.

Most 17 éves vagyok. Igen. 13 évesen kezdtem. Apám nem volt, anyám nem foglalkozott velem mert ő hát egy khm.....volt. Így jobbnak láttam lelépni.

És így kerültem ide. De nem bánom. Élvezem.

Szóval.
Felkeltem majd kibattyogtam a fürdőbe. Fogat mostam és a hajamat felkontyoltam.

Lementem a konyhába és főztem magamnak kávét.
Felnéztem instára. Láttam az osztálytársaim képeit. Átlagos lányok, fiúk.
Nem is sejthetik, hogy van egy gyilkos osztálytársuk.
Ezen megmosolyogtam.

Gondolkozásom a telefonom csengése szakított meg....