Miután elmentél(BEFEJEZETT) ( Javítás Alatt )

7.

"Dragostea adevărată este rară, și este singurul lucru, care dă un sens real al vieții"

Emlékszel még az első közös munkanapunkra? Hah! Ugyan már! Biztosan nem.
Hát...én emlékszem. Emlékszem, hiszen reggel annyira vártam már, hogy végre odaérjek a rendelőbe. Na nem azért, mert annyira szeretek dolgozni. Nem. Azért, mert láthattalak. Mert láthattam a szemeid.
Amikor megérkeztem mosolyogva vártál. Akkor kislányos lelkesedéssel úgy gondoltam, milyen jó is lenne, ha az a mosoly, azért volna, mert te is úgy vártál engem, mint én téged. De sajnos nem így volt. Vagy igen?
Nem, biztosan nem. A te mosolyod, a gyönyörű smaragdzöld szemeiddel együtt, egy más lányhoz tartoztak. Egy más lányhoz, egy olyan lányhoz, aki szintén mosolyogva várt rád, és talán már a közös jövőtöket terveztétek.
De jó volt arra gondolni, hogy talán mégis csak nekem szólt.

Kár, hogy tévedtem...