Miután elmentél(BEFEJEZETT) ( Javítás Alatt )

1.

"Tu nu știi că moleculele din sângele meu au luat forma inimii tale"

A nap sugarai gyengéden simogatták az arcom. Azon a napon volt az első napom a munkahelyemen. Nem hittem volna, hogy ott találkozok veled először kedvesem, de hát a sors keze így rendelte el.
Mindig is szerettem a rendelőben dolgozni, és ezt te is nagyon jól tudod igaz? Éppen egy kedves öregasszonyt vizsgáltam, amikor behoztak téged. Emlékszel? Akkor és ott olyan védtelennek tűntél a törött lábaddal, és ahogyan a zöld szemeid szinte könyörögtek egy kis fájdalomcsillapítóért, hogy egyszerűen nem bírtam tovább nézni. Lehet, hogy már akkor levegőnek kellett volna néznem téged. És úgy tekintenem rád mint másokra. De valahogy nem tudtam. Ez volt a vesztem. A csillogó zöld szemeid. Te voltál a vesztem. De már mindegy. Igaz? Neked mindegy. De mi lesz velem? Drágám, ezt nem vetted számításba? Nem gondoltam, hogy ilyen önző vagy. Most biztosan ráncolod a szemöldököd, mint mindig, ha valami nem tetszik. De ez az igazság.
Akkor és ott, te csak egy orvost láttál bennem így van? Azt hittem, hogy ez megváltozott, amikor járni kezdtünk. De te becsaptál. Elhagytál. Most már késő megbánni. Túl késő.