Add a kezed[ Befejezett]

A titok kiderül

Rögtön futotunk . Hófehér ott volt kint, a pályán kivűl. Papa értet az ilyesmikhez rögtön be is fogta. Majd felénk jött és ezt kérdezte:
-Hófehér mit kereset a pályán? Egyátalán hogyhogy ott volt?
Keztem félni de rá néztem Alexra aki bolintot.
-Hát papa az ugy volt ,hogy reggel kihoztam a karámbol - folytatam mentegetőző hangon -de ,de papa erősebbnek éreztem magam . Tudom hülyeség amit most fogsz hallani de mintha fel tudnék ÁLLNI.
Papa erre a szóra csöndesen nézet . Majd a csönd után megszolalat:
-Hiszek neked. Gyertek a konyhába !
Elindultunk. Mindenki helyet foglalat . Alex nem akart de a papa intet ,hogy csak nyugotan. Papa elkezte:
-Em ! Jessievel (nagyim) pont erről beszéltűnk - most megtuddom . A papa folytata- Feltudsz állni . A papiron az áll ,hogy 3hét mulva lehet probálkozni.
-De hiszen már eltelt 4 hét -montam megértően . A mamára néztem aki bolintot. Kifele tekertem . Követek . A pály keritése mellé gurultam. Hátra néztem . Minden ki tuta mit fogok csinálni. A mama elkezdet sirni mert féltet. A papa bekönyezet. Alex csak nézet. Elkeztem . Megfogtam a korlátot, lassan elkeztem  kiegyenesedni. Álltam . Elkeztem bögni. Mindenkit hallotam bögni . Még Alex is bekönyezet. Hát ekeztem előre fele menni . Majd egyre gyorsabban . Már futotam . Nem hittem a szememnek. Majd egy nagyot döltem a füben . Sirtam is nevetem is. Alex rögtön oda futot mellém és befeküt a fűbe . Egymásra néztünk Al letőrőlte a könnyeket az arcomról. Oda futotam a mamához és a papához és őksem maratak ki  az őlelésből.
-Tüntesűk el ezt az ocsmányságot -monta a mama sirva . Én csak bolintotam .
Bementek . Mi  Alexszel sőprőgetünk. Véletlenül elejtetem a seprűt . Lehajoltam . Alex is . Össze ért a kezűnk. Egymásra néztünk . Már össze ért az orrunk . Megcsokolt. Olyan jól eset . Ez kellet nekem.
-Em én nagyon szeretlek!-monta Al.
-Én is Al -válaszoltam.
Ott őleltem . Nem akartam ,hogy vége legyen . De véget ért.
-Em akarsz velem holnap egy randit ?
-Persze Alex-montam vidáman.
-Jó, akkor 16:00 itt?-kérdezte Al.
- Jó .
Elváltak utjaink . Én mentem aludni. Ő meg haza.
Alig vártam a holnapot . A kerekesszék meg nem is kell már . Ez volt életem legjobb napja. És Alra gondolva alutam el.
-