Balesett

207 9 0
                                    

(Innentől Emili szemszöge)
Anyuval haza felé mentünk .
-Kicsim holnap az öreg vén kitalálta ,hogy megint menj el hozzá -monta any kicsit fintorral .
-Anyu ugy beszélsz a papárol mintha bántana -montam . Anyát hivták . Hátra fordult anya a fejével .
-Anya az utat nézd-kiáltotam anyára. De késő. Kint az aszfalton fekütem . Szilámkok a tenyeremben vér a fejemből. Hófehér képe jelent meg előttem . Aztán egy férfi futot hozzám. Anya meszefrkütt tölem ő neki csukva volt a szeme. Majd elsötétült minden.

Korházi ágyon kelltem fel. Melletem ott ült apám . Majd mikor meg látta hogy ki nyitom a szemem át ölelt . Mahd rzt sutogta a fülembe.:
-Kicsim egyetlenem , aaaaanyád meghalt!
Hirtelen nem tudtam mit mondjak . Hejette zokoktam . Nem tudtam mitt tegyek . Belépett az orvos .
-Kedves láttom felébret akkor jó . Hivom az ápolot-monta az orvos.
Majd az ápolo egy kerekes széket tolt be .
-Ez meg minek kell?-kérdeztem.
Apámnak egy könycsepp gördült le az arcán.
-Kerekesszékes lettél-monta apa lehajtot fejjel. Nem akartam kimutatni ,hogy fáj csak bolintotam . Az ápolo átrakot a székbe.
Apa meg fogot és tolt ki az ajton. Sirtam megállás nélkül. Apa is de ő könnyezet. Sok gondolat kavargot a fejemben: mi lesz hóval? Anya nincsen mi lesz? Hogy tufok járni? Mi az életemmel? . Haza persze nem kocsival akartam menni hanem ,,gyalog". Azokat elnézve akik járnak a lábukon ujra sirtam.

Add a kezed[ Befejezett]Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz