A sors kegyetlen. Az egyik Pásztor meglátott az utcán. Sőt, ha jól értem, figyelt is. Hát... nem tudom, hogy mit mondjak.
Egyrészt ultra helyes... Anna, ilyenre még gondolni sem szabad! Te jó ég!
Másrészt viszont miatta és a testvére miatt kerültem ki a vörösingesek közül.
Most mit tegyek, mit gondoljak? Az egyetlen út: semmit.
Boka (János, csak ezt jobban szereti) megkért, hogy varrjak nekik valamit.
-Kisboka! (Becenevem, de nem annyira szeretem.) Légy szives varrj hadisapkákat!-kérte. [A történet ott tart, hogy még nem volt a harc.]
-Még mit nem! Mi vagyok én, varroda?-kérdeztem kicsit se szép hangnemben.
-Szóval nem?-kérdezte.
-Nem.-mondtam, és távoztam. Persze rögtön a Füvészkert felé vettem az irányt, mikor eszembe ötlött, hogy lányruhában vagyok. Azonnal visszafordultam, de valakibe beleütköztem.
Öngyilkosság. Ezt a szót kerestem. Ez az, ha ilyenkor hagyom abba a részt. Bocsi, majd később megtudjátok.
Bye: Anna
YOU ARE READING
Boka húga-avagy a Pál utcai lány
AdventureSzerintetek könnyű Boka hugának lenni? Mert nem az. Főleg, hogy nem enged neked semmit. De Boka Anna megoldja saját problémáit, harcol a Grund ellen és mellett... A story by Anna Bella Bokai ☺😆
