Boka húga-avagy a Pál utcai lány

A sors megint csak kegyetlen

Azonnal visszafordultam, de valakibe beleütköztem.

-Ó francba!-mondtam miközben megfordultam. És amint megláttam, kinek rohantam neki, megint káromkodni volt kedvem. Még szép, hogy az egyik Pásztor volt az. Úgy láttam, hogy az idősebb. Kerestem a fiatalabbat, de nem volt sehol. Ez furcsa! Úgy tudtam, hogy mindenhova együtt mennek.

Megpróbáltam kikerülni, de nem hagyta. A fenébe!
-Elengednél?-kérdeztem mérgesen.
-Nem.-mondta-amíg nem válaszolsz a kérdéseimre.
-Igen?-sóhajtottam.
-Mit keresel itt?-kérdezte. Ha rájön...
-Erre lakom.-mondtam. Erre nem mondott semmit, csak hagyta, hogy elmenjek. Illetve csak tettette. Azonnal elkapta a kezem, amint elindultam, erre én hasba rúgtam. Futottam haza, bár tudtam, hogyha követ, akkor esélyem sincs ellene, hisz ő a leggyorsabb futó Pesten. Tehát nem követett. Ez a tény megnyugtatott, ezért lassítottam. Hiba volt! Feltűnt a sarkon, utánam kiáltott: Persze, ott laksz a füvészkertnél! Ennyire nem vagyok hülye!-mondta. Berohantam a házunkba. Ide nem követhet. Gyorsan átöltöztem, és megnéztem, hogy elment-e. Hát elment. Mondjuk nekem is mennem kellett, hiszen pár perc múlva gyűlés! Ott pedig közölték velem, hogy lerohanják a Grundot.

Legközelebb hosszú rész. Ötven megtekintésnél pedig különkiadás a szereplőkről. Bye: Anna