Please, I love you •Befejezet•

10.

■LouLou■

A suli udvarán álltam és szememmel életem szerelmet kerestem. Amikor megtaláltam oda futottam hozzá és meg akartam csókolni, de nem hagyta. El lököt magátol!.
- Ha..hazz? Mi..mi bajod?- kérdeztem szemébe nézve.
- Bolond vagy? Miért akarsz te engem meg csókolni?- nézet rám.- jaaah hogy te nem tudod..hisz elfelejtettem neked mondani. Én kis feledékeny- nevetett fel pimaszul. Én meg kezdtem félni.- te csak egy fogadás voltál. Fogadtam Zaynnel hogy el hívlak egy randira es meg is fektetlek. Soha se szerettelek. SOHA. Csak nyerni akartam. És köszi. Te olyan naiv vagy hogy egy két kedves szó után azonnal belém estél. Igy nekem csak meg könnyítve a dolgomat. De istenem néz már magadra. Ki szeretne téged? Ronda vagy. A szemeid undoritoak. Egyszerűen FÚJ! Ja és amúgy is van CSAJOM akit szeretek! Igaz Megan kincsem?- csókolta meg elötem az említett lányt. Én nem bírtam tovább nézni es elfutottam...

Sírva ültem fel az ágyamba. Már megint egy ilyen álom. Harryvel már 3 és fél hónapja vagyunk egyűt ès kb. 3 hete folyamatosan ilyeneket álmodok. Neki nem szóltam róla, ahogy szinte senkinek. De senki se vette észre,hogy nem vagyok túl jól... Csak a bátyám tud róla aki megint be rontót a szobámba mind minden éjjel 3 hete.
- manó? Megint?- kérdezte halkan és szorosan meg ölelt mire én csak jobban elkezdtem sírni.
- tökmag. Harry szeret! Nagyon. Ez csak egy álom volt. Ne sírj.- próbált meg-nyúltatni. De nem tudtam le nyugodni,ez az álom volt a leg roszabb edig. Elegem volt ezekből az álmokból...egyszerűen nem bírtam már. A suliban mindig látom hogy néz Megan Hazzyra ès úgy félek hogy elveszítem öt.

Már vagy 10 perce sirtam mikor Dylan hirtelen megszólalt.
- Hívd fel Harryt most!- parancsolta.
- ne..nem...nem a..akarooom- sirtam jobban.
- De! Most fel hívod és elmesélsz neki mindent a rémálmaidrol! Gyerünk!- nyomta a kezembe a telomat. Lassan ki választottam szerelmem nevét ès tárcsázni kezdtem. Kis idő múlva fel is vette es álmos hangon beleszolt.
- Harry Styles!
-Ha..haazzz..é..én...gye..gyere át lé..légysziii- szipogtam.
- Boo?? Boo istenem mi a baj? Tudod mit 5 perc es ott vagyok!- hadarta és le is rakót. Dylan újra át ölelt es nyomot egy puszit a homlokomra.

Nem sokkal késöbb kocsi hangra lettünk figyelmesek. Bátyám fel pattant és valószínűleg le rohant ki nyitni az ajtót Harrynek. Aki pillanatokon belül ott ált a szobámba.
- Louis? Mi a baj kincsem? Miért sírsz?- tette fel a kérdéseket
- én...én...- dadogtam.
- Lou ne dadogj hanem mond már. Ide jöttem az éjszaka közepén hozzád te meg itt dadogsz! Mond már mi van!- mondta indulatosan.
- Mo..mondja mi van?! Az van ho..hogy 3 hete rémálmaim vannak! Ró..rólad arról hogy nem szeretsz ès folyton megalázol. De te semmit nem vettél észre. Ja meg az is van hogy utálom hogy tudatódon kívül flörtölsz Megennel. És nagyon sajnálom hogy ide hívtalak Harry. Mehetsz is! Nem kellesz! Viszont látásra.- ordítottam és elkezdtem kifelé tolni a sokkolt Harryt.
- Lou bébi. Én...- nem hagytam hogy mondjon valamit. Iszonyatosan mérges voltam rá.
- Nem érdekel! Menj el! Nem akarok veled most beszélni! El lehet menni! Sajnálom hogy ezek szerint igy idegesítelek ès az éjszaka közepén ide hívtalak. Mert kis híján bele bolondulok ezekbe az álmokba mert félek hogy igazak lesznek!- kiabáltam tovább.
- Mi bajod? Ezek csak álmok! Ennyire bízol bennem? Hmmm? Azt hiszed hogy direkt csinálom? Hogy direkt flört...várjunk csak? Nem is flörtöltem én senkivel! Beképzeled magadnak! Nem értem most hirtelen mi bajod! Hogy lehet valaki ennyire féltékeny?!- emelte meg ö is a hangját.
- Ááááhhh dehogy.... te aztán nem flörtölsz. Minden lányra rá kacsintasz! És ebből nekem kezd elegem lenni! Ahogy az álmokból is! Azt hittem hogy el mondom neked ès te majd megbizztositasz róla hogy soha nem lesz igy...de te ehelyett csak...csak. Arg elegem van! Elegem! OTT AZ AJTO KI LEHET RAJTA MENNI!! VISZLÀT!!- akadtam ki teljesen.
- király! Fasza! Ez kell nekem?! De nem érdekel. Hívj ha nem leszel ennyire féltékeny és nem ordítasz már velem! Csáó!- ment ki a házból. Én meg sírva rogytam a földre. Hallottam ahogy Harry el indítja a kocsit ès elhajt. Nekem össze húzódót a gyomrom és csak sirtam. Két kezet éreztem körülöttem. Amik a bátyámhoz tartoznak.
- ö..össze vesztünk- suttogtam megtörve.
- igen. Majd ki békültök.- nyugtatgatót. -gyere üljünk le a kanapéra.- húzót fel aztán azt tetük amit mondót.