14.

624 29 10
                                    

* Harold*

Ma megint egész nap talpon voltam mint eddig mindig két napja. Holnap költözik Lou... ugye úgy volt hogy szerdán költöznek, de valami miatt mégis csak csütörtökön mennek. Eddig minden nap kapót egy csokor virágot plusz egy doboz csókit, mert imádja a csókit, és minden csokorhoz volt egy kézzel írót levél.
Hétfőn kapót egy csokor rózsát, egy mercit meg egy rózsaszín borítékos levelet. Kedden kapót egy csokor színes tulipánt, egy nagyon finom svájci csokoládét és egy kék borítékos levelet. Szerdán kapót egy hatalmas csokrot. Volt benne minden. Fehér rozsa, fehér liliom, fehér akármi is, de az egész fehér volt zöld levelekkel meg dekorációval. Ugye még kapta a csókit hozzá meg a vörös levelet. Minden úgy ment ahogy terveztük Aaronnal. Már írtam is Louissal egyszer. Akkor mondta meg hogy egy nappal később költöznek, meg hogy van náluk egy fiú. Azt hiszem Danny a neve. Nekem nem tetszik az alak! De ma felhívhatom. Amit meg is tetem. Ki kerestem a nevét és tárcsáztam is. Nem sokkal később fel is vette.

- Szia Lou. Köszi hogy fel hívhattalak- mosolyogtam magam elé.
- Szio Harry...köszönöm a csokrokat meg a csokikat, a levelekről nem is beszélve.
- Tetszetek? Melyik tetszett a legjobban?
- a nagy fehér csokor a vörös borítékkal.
- szerintem is az volt a leg szebb. De az a csokor mesze nem volt olyan szép mint te vagy!- halottam hogy Lou fel kuncogót. De cukiii.
- valami hasonlót mondtál az első randinkon is- kuncogót tovább. De nekem aláfagyot a nevetésem amikor meg halottam egy tompa férfi hangot Louistól és ez se az apja nem volt se Dylan. Ez csak az a Danny lehet.
- Hercegnő? Kivel beszélsz?- jött közelebb a hang.
- Harryvel beszélek- hallottam Louis hangján hogy mosolyog ami nekem nagyon jól eset.
- Értem drágám. Ne felejts el amiről beszéltünk!- hányni tudnék. Ez az alak csak nem becézgesse az ÉN pasimat.
- Nyugi Danny nem felejtem el!- ajtó csukódás és Danny gondolom ki ment.
- miről beszélt?- kérdeztem azonnal.
- Csak segítek neki valamit- válaszolta de szerintem hazudót.- amúgy Hazz. Jössz te is holnap el köszönni tőlem?
- persze Lou. Nem hagynám hogy anélkül el menj.
- Okiis...Harry mennem kell. Majd akkor holnap. Szioo
- Szia Boo- bontottuk a vonalat.

- nekem nagyon nem tetszik ez a Danny- mormolta az orra alatt Aaron.
- nekem se bro...nekem se. Ha hozzá mer úgy nyúlni a kincsemhez. Letörőm a kezét.- morogtam.
- elmegyünk egyet kajolni? Éhes vagyok.- nyavajgot iker tesóm.
- persze. Mc Donald ‘s?- kérdeztem ö bólintót. Igy be ültünk a kocsimba és el mentünk kajolni.

Egy óra múlva és teli pocakkal megint otthon voltunk. Én sík idegesen. Aaron meg engem nyugtatgatva.
- NEM ÉRDEKEL! HOGY MERTE? MEG MONDTAM HA HOZZÁ NYUL MEGÖLÖM!- ordítottam.
- Harry nyugodj már le! Csak fogták egymás kezét.- mondta tesóm nyugtató hangon. Miért voltam ideges? Azért mert amikor épp kajáltunk Lou ès Danny mentek el elötünk KÉZENFOGVA!
- de nem ér...- nem tudtam be fejezni a mondatómat mert elkezdet csörögni a telom. Azt hittem hogy Louis lesz az, de az...apukája volt az.
- Igen tessék?- szoltam bele.
- Louis nálad van?- kérdezte pánikolva.
- Ne..nem..nincs it?- dadogtam. -Mi történt?
- Nem tudjuk el érni Lout se Dannyt. És már vagy 3 órája el mentek. Azt Danny hogy csak egy ora és vissza jönnek.- hadarta.
- Úram! Meg fogjuk keresni! Mindjárt fel hívok egy két rendőr barátomat és még ma haza visszük Louist!- mondta Aaron. El köszöntek és bontoták a vonalat.
- Danny- morogtam és le vertem egy vázát!
- Harry! Nyugodj le! Próbáld meg te is felhívni Louist. Most!- elő vettem a telomat és fel hívtam Louis. Ès fel is vette
- Louis! Lou kincsem hol vagy?- kérdeztem aggódva.
- Ohh Louis itt van velem. Igaz Lou?- Szolt bele Danny.- Kérd meg pasidat hogy mentsen meg!- röhögőt.
- Ha..harry...ké..kérlek...u..ugy fáj- mondta Louis.
- Hova vitted te kibaszot fasz!- kiabáltam a telefonomba. De ez a fasz nem válaszolt csak le rakta.
- Fel hívok egy két ismerősömet. Le nyomozzuk Louis telefonját ès meg mentjük!- simogatót végig a hátamon Aaron ès el ment telefonálni.

Please, I love you •Befejezet•Donde viven las historias. Descúbrelo ahora