Kozume Kenma élete

Prológus

Kozume Kenma a nevem.
Most vagyok elsős.
Alacsony a termetem,a hajam alapjába véve sötét,de mára már "enyhén" lenőtt szőke frizura látható rajtam.
Nem vagyok érdekes,sőt rettentően egyszerű ember vagyok.
Általában csak előveszem a telefonom és játszok valamivel.
Röplabdázom,köszönhetően Kuroo-nak.
Egy barátom,na jó,mondjuk ki. Az első barátom.
Sosem voltam társasági lény. Nagyon imádok egyedül lenni. Mikor a lélegzetemen kívül más nem töri meg a csendet.
Lehet rajtam sosem látszik,mikor teljes szívemből hálás vagyok vagy örülök valaminek. Viszont Kuroo...rettentően köszönöm,hogy rám talált és hogy nem kell mindig egyedül éreznem magam. Nem annyira egyhangú az életem.

Mivel új suliba megyek fogalmam sincs kikkel találkozhatnék. Esetleg ismerős arcok is lesznek talán,de ennek kicsi az esélye.

Lányok?
Sosem volt senkim. Valószínű azért,mert soha senkit sem érdekeltem Kuroo-n kívül. Ezért az ellenkező nemet sem. Őszintén megmondom nekem egész általánosba egy szerelmem volt. Kayo. Gyönyörű lány.
Arca akár egy angyal. Kibontott,gondosan fésült szőke haja válláig ért. Sokszor hordta felfogva,ám az is remekül állt neki. Nőiesebbnél nőiesebb ruhákat lehetett rajta látni. Kifinomult öltözködés,ami persze sok más fiút is vonzott rajtam kívül. Parfüme illatát nagyobb hódolói már névszerint tudták. Kellemesen frissítő,akár csak maga a személy aki viselte az illatot.
Hogy valaha is tetszettem-e neki vagy valaha is észrevett-e? Kérdések százai,amik megválaszolatlanok maradnak örökké.

Holnap. A nagy nap. Mikor is belépek a pokol kapuin és vissza se nézek egy jó pár hónapig. Azaz egy jó pár évig.