Kozume Kenma élete

4. - csalódás

Ölelkezve és vörös fejjel álltam,mire Kuroo arrébb tolta Kayo-t és megfogta a kezem. Erősebben,mint akármikor. És elhúzott,egyenesen fel a tantermünkbe.

Az osztályterem zsongott a sok diáktól.
Kuroo a kezemet szorította szüntelen.
El sem akarta engedni,egy másodpercre sem!
Én óriási meglepődött szemeimmel bámultam rá. Ő pedig elvörösödött fejjel,de mégis magabiztos mosollyal válaszolt. Egymáshoz se szóltunk.

Ezt a csöndet egy új ember törte meg. Habár engem nem érdekelt,Kuroo kedvesen reagált. Természetesen dühét ez sem oltotta.
Sok ideje legjobb barátok vagyunk. Mondhatni a lelkébe látok. A mozdulatain,a beszédén, az arckifejezésén. Akármit csinál én tudom mire gondol.

Leültünk egy tetsző helyre és pár perc múlva már normálisan beszélgettünk elfojtva gátlásainkat.

*órák után*
Most kivételesen Kuroo nélkül bolyongtam és egy kicsi felfedezést tettem az iskolában és körül.
Egy ismerős hangot hallottam magam mögött.
-KENMA? -szólított meg.
-Kayo. -mondtam ki nevét elég nyilvánvaló hangsúlyozásából.
-Lehetne egy kérdésem?
Bólintottam.
-Nos,tudom,hogy sosem figyeltél annyira rám,hogy észrevehesd. Bár én mindig is láttam mikor csillogó szemeid elvesztek bennem.
De....én is úgy érzek,mint te.
Annyi lenne a kérd..
-Igen!-válaszoltam,megszakítva kérdését.
Nyakamba ugrott,akár egy csimpánz. Nekem pedig (akármilyen hihetetlen) a legnagyobb mosolyom került az arcomra. Életemben nem voltam még ilyen boldog.

*Kuroo szemszöge*
Olyan hiány érzetem van. Megkeresem Kenmát.

*pár perc múlva*
Hova mehetett el nélkülem?

*pár perc múlva*
Áhh,ott...

*Kenma szemszöge*
Egymás kezét fogva meséltünk magunkról,hisz eddig soha sem volt alkalmunk kommunikálni.
Életembe nem beszéltem még ennyit.
Ráadásul...egy ilyen lányhoz sosem!

*Kuroo szemszöge*
Ott....az....Kenma....és....egy.....lány?
Olyan ismerős. Ő nem K.....K...ayo?
Kenma mindig róla áradozott. Hogy mennyire gyönyörű,mennyire csodálatos és,hogy mennyire sze....rel.....szerelmes belé.

Hogy és mikor történt ez? A tudtom nélkül.
EGYÁLTALÁN MIÉRT ÉRDEKEL EZ ENGEM?
-Vagy miért tette ezt velem?
Ezt hangosan mondtam?

*Kenma szemszöge*
-Vagy miért tette ezt velem?

Ez a hang. Kuroo.
Hátra fordultam.
Kétségbeesett arcát pillantottam meg. Szemei könnyben úsztak. Ezt látva lassan az enyéim is.
Gyorsabban futottam,mint akármikor.
Majd megfogtam könnyes arcát.
-Mi történt? -súgtam a fülébe érzékeny hangon.
-Khm...semmi. -köszörülte meg a hangját és válaszolt férfiasan.