Kozume Kenma élete

3. - ismerős arc?

Nagyon furcsállom a kapitányunkat. Sosem csinált ilyeneket...

Végül is itt vagyunk. Miután kedves őfelség felcipelt a buszra. Leültünk elég szorosan egymás mellé. Én pedig elővettem a telefonomat és folytattam kalandozásaim.

*Kuroo szemszöge*
Hála Nekem,hogy felértünk a buszra....
Olyan biztonságban érzem magam Kenma mellett. Olyan aranyos a kisugárzása és a koncentráló arckifejezése. Nem is kívánhatnék ennél jobb pillanatot.

*Kenma szemszöge*
-Gyere Kenma!-húzott el az ülőhelyemről a center, ugyanis a mi buszmegállónk következett.
Miután feleszméltem már az iskola kapui előtt álltunk.
A buszmegálló pontosan az iskolával szembe található. Rajtunk kívül megannyi diák. Végeláthatatlannak tűnik nekem a tanulók sora. Habár az én magasságommal! Kuroo (mivel ő látott is valamit) húzott magával.
Kivételesen nem a készülékembe veszett el a szemem,hanem az iskola nagyságán és ismételten a rengeteg padba való embertől.

Hirtelen...

Egy ismerős arc bukkant fel előttem.
IGEN ELŐTTEM! Az arcom előtt 2cm szerintem eléggé 'előttem' van.
Kayo.

A szívem a testemen kívül lehetett,a vérnyomásom valahol az egekben.
Fogalmam sem volt róla,hogy ő ide jár.
Arról meg végképp nem,hogy egyáltalán tudja ki vagyok.
-KENMAAA
-....
-SZIAAAA. Rám sem ismersz?
-öhm szia Ka....
Időm sem volt kimondani. Ő már a nyakamban csimpaszkodott. Talán eltévesztett? De...ennek mennyi az esélye?

Kuroo már elengedte a kezem. Viszont helyette a szemeivel próbálta szétmardosni Kayo kezeit. Nagyon nem tetszett neki,hogy akár egy plüssmacit ölelget. Erre miből jöttem rá?

Ölelkezve és vörös fejjel álltam,mire Kuroo arrébb tolta Kayo-t és megfogta a kezem. Erősebben,mint akármikor. És elhúzott,egyenesen fel a tantermünkbe.